A Green-House a Los Angeles-i ambient művész, Olive Ardizoni projektje.

Az In Sheep’s Clothing Hi-Fi zenei oldalon így írnak Six Songs for Invisible Gardens című albumáról:

„Egy lehetséges főhajtásként Mort Garson Plantasia című művéhez, Olive Ardizoni úgy alkotta meg első lemezét Green-House művésznéven, hogy kommunikáljon a növényvilággal és az őket gondozó emberekkel. Garsonnal ellentétben azonban a Six Songs sokkal meditatívabb tartományokat foglal magában, és véleményünk szerint úgy tűnik, hogy mindezt őszintébben valósítja meg. Organikus zenéje a legharmonikusabb és legnyugodtabb, szintetizátorok áramlanak és ringatnak együtt a folyók hangjával. A lejátszott zene szinte reaktívnak tűnik a háttérben szóló felvett hangokra – mintha David Behrman hetvenes évek végi számítógépes improvizációit felváltaná a méhek zümmögése. A Leaving Records leírása szerint Olive „szándékos naivitással közelítette meg a projektet, olyan dalokat készít, amelyek az egyszerűségen keresztül találják meg a szabadságot. Nembináris művészként azt reméli, hogy előadóként és hallgatóként is korláttalan teret tud létrehozni. És az album azzal a szándékkal íródott, hogy átalakítsa a zenehallgatás környezetét és bővítse az otthoni teret.” Úgy tűnik, a Six Songs pont ezt teszi, sőt saját teret varázsol, egy láthatatlan kertet, amely tele van lombokkal, amit a legőszintébb, barátságos földi zene segít. Erősen ajánlott David Behrman, Virginia Astley és Hiroshi Yoshimura rajongóinak.”

Zee Praise írása

Mindannyian hallottunk már a Steampunkról és a Cyberpunkról. Ikonikus stílusaik és merész képeik mindig is megkülönböztették azokat, akik úgy döntöttek, hogy elkülönülnek a status quotól. Tény, hogy a Cyberpunk a valaha volt egyik legnépszerűbb szubkultúrává vált az olyan kasszasiker filmek megjelenésével, mint a Szárnyas fejvadász 2049 és a közelmúltban a Cyberpunk 2077 kasszasiker videojátékkal. Mindkét (Steampunk és Cyberpunk) mozgalom az 1980-as években került előtérbe, és jelenlétük a mai napig érezhető. Az új évezredben azonban itt az ideje egy új szubkultúra megjelenésének: a Solarpunknak.

Mint minden punk kultúra, a Solarpunk is az intézménykritika szellemében született. A mozgalom középpontjában a környezet és a fenntarthatóság áll. Elnevezése szó szerint a napenergiában rejlő lehetőségekből ered, mint megújuló és fenntartható energiaforrás. A napenergia a megújuló energia legszélesebb körben használt formája lett, és egy új világ optimizmusa, ahol harmóniában élünk a természettel, ahelyett, hogy pusztítanánk azt, ez vezérli mindazt, amiről a Solarpunk valójában szól. A végzet és a komorság helyett a mozgalom egy utópisztikus társadalom elképzelését választja. A mindennapi hírekben látható borzalmak ellenére a Solarpunkok úgy döntenek, hogy hisznek a reményben, egy mindenki jobb jövője reményében.

A Solarpunk.net azt írja: „Ki vagyunk éhezve a jövőről alkotott víziókra, amelyek fenntartanak bennünket, és reményt adnak nekünk, az életről alkotott elképzelésekre a tegnap rozsdás krómjain túl vagy a rémálmok birodalmain túl, ahol sugárbeteg emberek más sugárbetegek húsát eszik.”

Ennek a mozgalomnak a fő étosza tehát abban rejlik, hogy megoldásokat találjunk a következetes és fenntartható fejlődés eléréséhez, szemben azzal, hogy félelmetes képeket festünk a jövőről, amelyet örökölhetünk. Az, hogy a Solarpunk hogyan remél megoldásokat egy egészségesebb bolygóért, eltér a mai életviteltől – de talán nem úgy, ahogyan gondolnád. Ahelyett, hogy a jövő lehetséges végzetéhez és sötétségéhez ragadna – ami csak terméketlen pánikhoz vezet – a Solarpunk egyértelműen a megoldásokra helyezi a hangsúlyt. Amint azt New Yorkban láttuk, egy órát átprogramoztak, hogy visszaszámlálja azt az időt, amíg a klímaváltozás hatásai elérik azt a pontot, ahonnan az emberiség már nem térhet vissza. Ez ugyan nem vezetett közvetlen változáshoz, de a címlapokra került. Megvalósítása felzúdulást váltott ki az elkerülhetetlen ilyen nyilvánvaló megjelenítésének szükségessége mellett és ellene. De talán itt az összes befektetett energia hatást váltott ki, és változást idézhetett elő, ami a környezettudatos fejlődésre irányul.

A Solarpunk olyan közösséget hozott létre, amely az összes negatív energiát egy jobb világot szolgáló megoldásokba kívánja pozitívként átirányítani. Ez a gyönyörű, új, fenntartható és egalitárius világkép a Solarpunkban mindenben tükröződik, a ruháktól az építészeten és a zenén át a politikáig, a technológiáig és a közösségekig.

Kérdezz meg mindenkit, aki ismeri a punk kultúrát, és azt fogják mondani, hogy annak meghatározó vonása mindig a jellegzetes képalkotás. Ahol az ideológia elveszhet az internetes közösség állandó nyüzsgésében, ott az esztétika segít vonzani és lekötni a tömegek figyelmét. Vitathatatlan, hogy a látvány soha nem volt fontosabb, mint manapság, mivel a figyelmünk egyre rövidül, ahogy a technológia felgyorsul.

Ha valaki a Cyberpunkra gondol, egy disztópikus betondzsungel, sötét és sivár színezet jut eszébe, míg a steampunk a viktoriánus stílusokról és a mechanikus gépezeteiről híres. Tehát akkor miből áll a Solarpunk esztétika? Nos, képzeljünk el egy zöld jövőt, ahol a növények szabadon nőnek, együtt élnek az emberi építészettel, természetes színekkel és ólomüveg ablakokkal. Ez egy olyan társadalom, amely nem azt próbálja lerombolni, amit már felépítettünk, hanem beépíti a fenntarthatóságot a már meglévő világba.

A Solarpunk esztétikáját vizuálisan erősen befolyásolja a szecesszió. A szecesszió olyan művészeti forma, amelyet az organikus és kanyargós vonalak alkalmazása jellemez. Az volt a célja, hogy elszakadjon a történelmi utánzástól, és ezáltal új stílust alkosson. Ugyanígy a Solarpunk megpróbál elszakadni a népszerű disztópikus témáktól, amelyek az elmúlt évszázad punkkultúráját befolyásolták. Míg a Solarpunk a szecessziós stílusban nem riad vissza a színektől, a tompa tónusok felé sodródik. Az ihlet a természet színeiből származik, ahogy már gondolhattad. Így a földes tónusok és a lágy színek körvonalazzák a Solarpunk látványvilágának esztétikáját. Az építészettől a divatig a színvilág a gyengéd árnyalatok felé tart, amelyek együtt működnek a természetes környezettel.

Amikor a Solarpunk esztétikát tükröző képeket nézegeted, nem ismeretlen az egyensúly és a nyugalom érzése. Mi mást várnál el egy optimizmusra épülő mozgalomtól? A képek egy olyan világot közvetítenek, ami „lehetne” – vagyis ha a természettel együtt dolgoznánk ahelyett, hogy kihasználnánk.

Ó, a divat. A cyberpunk hosszú kabátokkal és fényes fekete bőrrel rendelkezett, míg a steampunk a mellények és a látható fogaskerekek és csavarok szinonimájává vált. A punk mozgalomnak a divatja az, ami kiemeli az ötletek tengeréből. Bár a múltbeli mozgalmak ideológiája már nem olyan általános, divatjuk tovább él a popkultúrában, és továbbra is befolyásolja a lakosság stílusait.

Organikus és szabad életet hirdető üzenetéhez híven a Solarpunk a kényelmet és a funkcionális stílust igyekszik beépíteni divatesztétikájába. Bár a könnyű és bő szabású ruhadarabok alkotják a Solarpunk divat imázsát, a fő szempont a felelős forrásokból történő beszerzés. Javasolja a cikkek javítását és újrafelhasználását az állandó kidobás és csere ciklusai helyett.

Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy valaki részt vegyen a Solarpunk divatban? A takarékosság. Ez egy egyszerű, olcsó módja annak, hogy bárki beépítse a Solarpunk divatot az életébe. Az ötlet egyszerű: gondolj ruháid fenntarthatóságára, mielőtt vásárolnál!

Lehet, hogy a fast fashion trendi, de ha bekukucskálunk a divatos függönyök mögé, akkor csontvázak egész seregét találjuk a szekrényben. Az emberek és a természet féktelen kizsákmányolása a statisztikai görbék érdekében nemcsak helytelen, de fenntarthatatlan is. Az előállítási költségek ma alacsonynak tűnnek, mert senki sem figyel arra, hogy mennyibe fog a jövőben kerülni az éghajlatváltozás elleni küzdelem – ha egyáltalán felvehetjük vele a harcot.

Ez minden, ami ellen a Solarpunk kiáll. A divat lehet kifejező, mégis fenntartható. Bár a Solarpunk divat a természet színeit tükröző, inkább földes vagy virágos tónusokkal társult, alapvető üzenete a fenntarthatóságban rejlik. Nem korlátozza semmilyen meghatározott szabály; stílusérzékedben továbbra is kifejező tudsz lenni, amennyiben figyelembe veszed annak költségeit.

A modern építkezésekkel kapcsolatban felmerülő egyik fő konfliktus a kortárs építészet kontra természet vita. Jelenleg a civilizáció a környezet rovására létezik. Az erdőrezervátumokat felszámolják, hogy helyet adjanak a felhőkarcolóknak, amelyek most uralják a nagyvárosok látképét. Olyannyira, hogy a „betondzsungel” kifejezés még szó szerintibb jelentést kapott.

Ez a konfliktus azonban nem szerepel a Solarpunk utópikus víziójában. Ehelyett a Solarpunk építészet arra törekszik, hogy a természetet beépítsük meglévő struktúráinkba. Ennek a mozgalomnak nem az a célja, hogy lerombolja a felhőkarcolók falait, és visszatérjen az extrém munkával és szerény élettel teli napokhoz, hanem inkább a modern építészet azon művészetére összpontosít, amely szimbiotikusan együttműködik a természettel.

Ennek egyik legegyszerűbb módja az, ha a lakástulajdonosok napelemeket szerelnek fel a háztetőikre. Akár vitatkozhatnánk is, hogy a felhőkarcolók a legalkalmasabb építészeti formák ehhez a kezdeményezéshez, tekintve, hogy nagy mennyiségű napsugárzásnak vannak kitéve. Ráadásul egy ilyen nagy épület sok energiát fogyaszt, ami fenntartható forrásból származhatna és kellene származnia.

Nos, mi van akkor, ha a napelemek jelenleg egy kicsit sok pénzbe kerülnek? Ne aggódj, a Solarpunk egy nagy közösség, ahol az élet minden területéről érkező emberek találnak helyet. Nem meglepő módon a természeti motívumok szerepet játszanak a Solarpunk építészetben. Akár függőkerteket vagy természeti ihletésű építményeket is építhetsz magadnak, ahogyan az utóbbi időben sok épület elkezdte ezt tenni. A zöldet és a szürkét nem kell különválasztani. Például a szingapúri Gardens by the Bay és a vietnami Golden Bridge egyaránt a Solarpunk víziót mutatják be.

A szürke árnyalatai által uralt világban a Solarpunk újragondolja a jövőt, ahol a színek és az építészet ötvöződik, hogy egyensúlyban legyenek a természettel. Mivel a szecesszió az inspiráció, az üveg és a fém a merész és kidolgozott építészet kialakításához szükséges anyagok. Gondolj az ólomüveg ablakokra, amelyek közvetlen napfényt engednek be, hogy gyönyörű színekkel világítsák meg a belső tereket. Az ember keze által még szebbé tett természet, amit a Solarpunk vizualizál a jövő leírására.

Amikor a rendszerkritikára gondolunk, könnyen úgy gondoljuk, hogy a technológia eredendően gonosz vagy káros a környezetre. Mégis, ha ez egy jövőbeli utópia, amely után megyünk, akkor helyet kell hagyni a technológiának. A Solarpunk elképzelése a megújuló energiára való átállásról nem valósulhat meg korunk technológiai fejlődése nélkül. És ahogy a technológia folyamatosan fejlődik, az emberiség több módot is képes lesz elképzelni az energia hasznosítására.

A modernizáció nem ellenség a Solarpunk kultúrában. Megértjük, hogy az egyik nem létezhet a másik nélkül. A Solarpunk mottója, hogy „csinálni” a „figyelés” helyett, szorgalmazza és támogatja a technológia hatékony használatát, hogy biztosítsa a fenntartható forrásokból történő beszerzést.

Tehát vessünk egy pillantást arra, hogy a technológia hogyan van összhangban azzal, amit a Solarpunk elképzel számunkra. A napelemes hálózatok, a szélturbinák, a vízenergia és más megújuló energia csak néhány. Mivel Norvégia energiájának 98%-át megújuló forrásokból állítja elő, és a megújuló energia a németországi villamosenergia-termelésben felülmúlja a hagyományos energiaforrásokat, a Solarpunk ideológia nem radikális és távoli. Valójában ezek az országok megmutatják nekünk, hogy a jövőkép elérhető, ha úgy döntünk, hogy követjük azt.

Mikroléptékben a technológia a modern társadalom egyik legpazarlóbb aspektusává vált. Az okoskütyük és kézitelefonok használatának és gyártásának növekedését alig két évtizeddel ezelőtt nem lehetett megjósolni. Az ellenőrizetlen kapitalizmus éles versenyhez vezetett a vállalatok között a következő nagy dobás előállítása érdekében. A termékek kiadása és cseréje soha nem látott ütemben történik. A mindennapi cikkeket már nem úgy készítik el, hogy hosszú élettartamúak legyenek, így a fogyasztók arra kényszerülnek, hogy folyamatosan újat vásároljanak, miközben a vállalatok az eredményüket hajszolják. Ez az egyik oka annak, hogy a Solarpunk nagy részben antikapitalista álláspontot képvisel.

Ha le akarjuk győzni ezt az új fogyasztói szemléletet, és meg akarjuk menteni a jövőnket, a világnak némi tudatos vásárlást kell gyakorolnia. Sőt, a vállalatoknak el kell kezdeniük olyan termékeket gyártani, amelyek hosszabb ideig tartanak, és etikus forrásból származnak. A technológia a jövőnk szerves részét képezi, és a Solarpunk nem akarja, hogy feladjuk az okostelefonunkat. A rendelkezésünkre álló technológiával meghozott döntések jelentik azt a fajta utópiát, amelyet a Solarpunk elképzel – nem pedig egy iPhone a kukában.

Ez az írás nem lenne teljes politikai rovat nélkül, igaz? Mint minden punk mozgalom esetében, a politikai gondolkodás is szerepet játszik a Solarpunk jövőképének biztosításában. Lehet, hogy az elképzelt jövő napsütötte és derűs, de ahhoz, hogy elérjük, radikális előrelépésre van szükség. Vitathatatlan, hogy göröngyös az út az utópisztikus jövő felé.

A jelenlegi politikai légkörben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Solarpunk ideológia erősen hajlik a baloldali meggyőződésekre. Hol máshol találna olyan közösséget, amely aktívan szembehelyezkedik a fasizmussal és a kapitalista kultúrával, miközben az egyenlőségért folytatott harcot hangsúlyozza? Trump Amerikájában a Solarpunk határozottan lépett fel fasiszta kiszólásai ellen. Ez egy olyan mozgalom, amely hisz a politikában való aktív részvételben. A Solarpunkok különféle taktikákat alkalmaznak, beleértve, de nem kizárólagosan a szavazást és a demonstrációt.

A Solarpunk ugyan nem szorgalmazza az erőszak alkalmazását, de nem zárkózik el tőle, ha önvédelemből és szélsőséges szándékú ellenségek ellen van rá szükség. A környezeti igazságosság elérése érdekében tett agresszívebb cselekvések gondolata kezd teret nyerni. A közelmúlt politikai mozgalmai bebizonyították, hogy bár a békés tiltakozások segítenek, néha keményebb intézkedésekre van szükség a jobb jövő érdekében. Az olajtermelőket és fakitermelő társaságokat továbbra is kiszolgáló kormányokkal szembeni frusztráció miatt a környezetvédők készen állnak arra, hogy agresszívebb megközelítést alkalmazzanak egy olyan rendszer előmozdítása érdekében, amely mindannyiunkat megmenthet.

Más punk közösségekhez képest, amelyek inkább kitalált narratívákat választanak – mint például a Cyberpunk, a Steampunk és különösen a Dreampunk – a Solarpunk közösség a valóság oldalára lépett. Ebben szerepet játszott a klímaváltozás nagyon is valósan fenyegető veszélye. Egy 2008-as blogbejegyzés fogalmazta meg a legjobban: „A fő különbség a Solarpunk és a steampunk között az, hogy a Solarpunk ideáknak és a Solarpunk technológiáknak nem kell képzeletbelinek maradniuk…”

A solarpunk az ellenállás jele. Létezik, mert a jelenlegi politikai berendezkedés nem tudott kezelni egy nagyon is valós fenyegetést az emberiség ellen. Ami azonban még különlegesebbé teszi a solarpunk ellenállást, az az, ahogyan befolyásolta a hagyományos tiltakozásokat. Ha a legtöbb kérdésben az embereknek nincs is hatalmuk a kívánt jövő alakítására, a Solarpunkban az ellenállás egyszerű, sőt kezelhető módokon jelentkezhet. A Solarpunk lehetővé teszi a fejlődést az ellenálláson belül, attól kezdve, hogy nem hajlandó részt venni a rövid eltarthatósági idejű azonnali vásárlás kapitalista kultúrájában, egészen a meglévő infrastruktúrák kreatív módon történő újrahasznosításáig. Bár a nagyobb erők nagyobb hatást gyakorolhatnak a mozgalom jövőképére, az emberek mind a maguk értelmes módján járulhatnak hozzá.

Bár a Solarpunknak nincs meghatározott vagy körvonalazott zenei műfaja, néhány művész az ideológiáját vette alapul. Tonzi, egy kanadai performanszművésznő Solarpunk Falut akar létrehozni. Van egy 3 éves zenei terve a falu szolarizálására. Van egy Sieudiver nevű banda is, amely kiadott egy számot „Solarpunk City” címmel.

A Solarpunkhoz ugyan nem kötődik konkrét zenei műfaj, de a leírása szokás szerint az, hogy természethangokat és felvett hangokat használnak – egy csipetnyi technóval. A zene inkább a hangszeres és megnyugtató dallamok felé hajlik. Az ambient természeti hangminták a techno ütemek aláfestésével egyesítik a Solarpunk mindkét aspektusát. A természet és a technológia együttműködik, hogy valami újat és szépet hozzanak létre.

A Solarpunk közösség egy kreatív csapat, akik olyan lejátszási listákat állítottak össze a mozgalmukat reprezentáló hangokból, amelyek több platformon is megtalálhatók, például a YouTube-on és a Spotify-on. A Solarpunk hangzás nyugodt trance zenének mondható. A lágy ütemek egy nyugtató dallammal a tetején megkönnyítik a zene hallgatását bármilyen feladat elvégzése közben. Szó szerint a tökéletes háttér lejátszási lista, miközben harcolsz a rendszerrel és megmented a bolygót.

A legtöbb punk mozgalom maradandó nyomokat hagyott a popkultúrában. Korát megelőzve a Szárnyas fejvadászt a leghatásosabb cyberpunk filmnek tartják. Másrészt, az Abraham Lincoln, a vámpírvadász, már nem úgy hangzik, mint az egyik legjobban értékelt Steampunk film. Ezenkívül a '60-as évek klasszikus sorozata, a Wild Wild West a Steampunk úttörő példája volt a filmekben/TV-ben (bár valószínűleg az a legjobb, ha elfelejtjük a szörnyű 1999-es filmadaptációt, amelyben Will Smith volt a főszereplő).

A solarpunk még mindig új, ezért lehet, hogy csak sokkal később fogjuk észrevehető hatását látni. Bár a popkultúrában nem történt közvetlen utalás a solarpunkra, születtek filmek, amikben szemmel látható az ideológiája.

Az utóbbi idők leghíresebb példája a Marvel egyik legünnepeltebb kiadása, a Fekete Párduc. Wakanda nemzetének ábrázolása van talán a legközelebb ahhoz, hogy hogyan nézne ki egy Solarpunk utópia. Amikor a filmet bemutatták, sok vita zajlott az általa ábrázolt utópisztikus világ körül. Az emberek tisztelték egymást és értékelték a természetet, amely olyan harmóniát teremtett, amelyet ma nem látunk. Nyilvánvalóan szöges ellentétben áll ez modern városainkkal. A Solarpunk közösség üdvözölte a filmet, amiért bemutatta, hogyan nézne ki a jövő, ha előrelépés történne ahelyett, hogy csak beszélnének róla. A hagyományos életmód a leginnovatívabb technológiai fejlődés mellett létezett. Nem meglepő, hogy a Fekete Párducnak több közösségben is sikerült elterjednie. Wakanda egy olyan várost mutat be, ahol a technológiai fejlődés minden eddigit felülmúlhat környezetünk vagy az emberiség tönkretétele nélkül.

Másrészt, ha szereted az animációs filmeket, semmi sem illik jobban a Solarpunk esztétikához, mint a Studio Ghibli filmek. Az ember és a természet harmóniája köré összpontosuló történetek a legidillibb háttérben játszódnak, így ezek a filmek segíthetnek megérteni a Solarpunk körüli eszmecserét. Az igaz történetek és az irodalom által ihletett filmek erős üzenetekkel bírnak, amelyeket finoman mutatnak meg, és amelyeket bármely közönség könnyen megemészt. Ez egy olyan stúdió, amelynek sikerült életleckéket beillesztenie egy gondosan összeválogatott, varázslatos látványvilágba csomagolt történetbe. A Studio Ghibli filmek színei élénkek és lágyak. Sőt, ezek a történetek szinte mindig egy jó és megnyugtató befejezéssel zárulnak, ami a Solarpunk közösség barátságos és utópikus vízióját tükrözi. Ezek közül a filmek közül azok, amelyek igazán kiemelkednek és képviselik a Solarpunk világképét, a Laputa – Az égi palota és a Nauszika – A szél harcosai.

A Solarpunk tartalmak talán leggazdagabb forrása az irodalomban található, amely mindig is következetesen kitágította az összes punk mozgalom határait. Mint minden korábbi mozgalomnál, a Solarpunk témákat és univerzumot is főleg a fikción keresztül fedezhetjük fel. A fantáziának végtelen lehetőséget adó műfaj az a platform, amely új és innovatív ötleteket szül. Az irodalom gazdag természeténél fogva számos punk anyag forrása. Az irodalom révén az olvasók a Solarpunk képzeletet megosztották, és az értelmezésekből létrejött a mozgalmat ma meghatározó nézetek halmaza.

A solarpunk irodalom a steampunk és a cyberpunk disztópikus mozgalmai közepette született. Optimista kilátásai miatt végül saját entitásba ágazott el. Ezzel összhangban egy félig utópikus jövőt kutat fel olyan fantasztikus elemekkel, amelyek felnagyítják azokat a pozitívabb eredményeket, amelyek lehetővé teszik eszményeinek virágzását. A Solarpunk birodalmán belül ez természetesen magában foglalja a technológia és a természet teljes integrációját. Például a napelemes légi közlekedés, amely teljes egészében biológiailag lebomló anyagokból készül. Ezek az ötletek furcsának és lehetetlennek tűnhetnek, de a fikcióban semmi sem lehetetlen. A Solarpunk szereti a valóságot, de hibáztathatjuk-e őt, hogy belemerül a fikcióba, amikor a jövő ilyen kilátástalannak tűnik?

A Solarpunk irodalom legnépszerűbb példái közé tartozik Alaya Dawn Johnson Nyárhercege, valamint Poul Anderson Majd ​ha az Orion fölszáll c. műve. Ezek a történetek az ember, a természet és a technológia kapcsolatát tárják fel. Bár különböző évtizedekben íródtak, ezek a könyvek ma talán aktuálisabbak, mint akkoriban.

A Solarpunk érdekes és újszerű megközelítést kínál az ebben az évszázadban felmerülő problémákra. A Solarpunk szépsége a nem-korlátozó és változatos esztétikában rejlik. Ennek a mozgalomnak minden része egy fényes és barátságos jövő elérését célozza meg mindenki számára. A divattól a zenéig, ha az alapértékeket követi, bárki részese lehet ennek a pozitív mozgalomnak. Adam Flynn, az Arizona Állami Egyetem egyik weboldalának munkatársa ezt írja: „Solarpunkok vagyunk, mert más lehetőségeink csak az elfojtás vagy a kétségbeesés lennének.” A Solarpunk lendülete optimizmussal tekint a jövőbe, és az emberek a tudatosabb fogyasztás felé mozdulnak el. A választáshoz. A fenntarthatóbb életmód felé való elmozdulás választásához, a jelenlegi életmóddal szembeni ellenállás választásához és a változás választásához a jobb jövő érdekében. Az összes létező nyugtalanító téma mellett, amelyekkel nap mint nap bombáznak bennünket, a Solarpunk megnyugvást nyújt egy jobb jövő reményében.

A kanadai előadóművész zenéje és klipjei varázslatos tripeket idéznek, Tonzi weboldalán így ír étoszáról:

Kifejezem a köztes helyzetet – elmosom a határvonalakat fantázia és valóság – élet és álom – aközött, ami elfogadott és ami a jövő.

Takashi Kokubo még 1985-ben nem tudta, de Japán egyik legvonzóbb zenei exportjának élén állt: a kankyō ongaku (környezeti zene), az ambient zene ága, amely világokat idéz meg, és szintetizált és néha természetes hangokkal tölti meg a tereket.

„Amikor létrehoztam a ’Digital Soundology # 1 Volk von Bauhaus’-t, azt sem tudtam, mi az az ambient vagy a kankyō ongaku,” mondja Kokubo e-mailben a The Japan Times-nak. „Később rájöttem, hogy amit készítettem, valóban kankyō ongaku volt. Talán csak akkoriban még nem volt nagy szcéna Japánban.”

Kokubo hangzástervező és zeneszerző számára zenéje egyszerűen reakció volt arra, amit akkoriban túl soknak érzett. A 80-as évek kortárs műfajai, mint a pop és a rock, túlságosan üzenetközpontúak voltak; még a pontosan megkomponált formák is, például egy Beethoven-szonáta, olyanok voltak, amiket nem akart hallgatni.

„A 80-as évek elején elegem volt az efféle ’ezt az üzenetet akarom közvetíteni’ modorból,” mondja.

Most, 35 évvel az eredeti megjelenése után, a „Volk von Bauhaus” bakelit újbóli kiadása lát napvilágot a madridi Glossy Mistakes kiadó jóvoltából – de nem ez az első eset, hogy Japánon kívüli közönség újra felfedezi Kokubo zenéjét. Még 2018-ban eredetileg egy csúcskategóriás Sanyo légkondicionáló egység számára készített „imázs albumot”, az 1987-es „Get At The Wave” című művét újból kiadták „A Dream Sails Out to Sea (Get at the Wave)” néven a Lag Records-nak köszönhetően.

Az ambient zene minden bizonnyal visszatért az elmúlt években. Más újrakiadások mellett, mint például Yumiko Morioka „Resonance”-e ez év elején és Yasuaki Shimizu „Music for Commercials”-e – valamint a „Kankyo Ongaku: Japanese Ambient, Environmental & New Age Music 1980-1990” című, 2019-es összeállítás egy ki-kicsoda a japán ambient zenében – Kokubo „Volk von Bauhaus”-a kiszínezik az évtized üres helyeit, amelyet egyébként a buborékgazdaság korának jókedvéről ismernek.

Arra a kérdésre, hogy miért gondolja, hogy az ambient zene újjáéledik, Kokubo azt mondja: „A kortárs zenei élet nem egy ’túl sok’ helyzet? Nincs szükség alkalmi zenére halvány üzenettel, amelyet cél nélkül hallgatunk?”

Kokubo azon vágya, hogy olyan zenét hozzon létre, amely nem volt túlságosan megkomponálva, és nem volt különösebb erős üzenete, amelyet át kellett adni, akkor valósult meg, amikor először kézbe vett egy Fairlight CMI-t (számítógépes hangszert). Az album A-oldala két ütemes ismétlésekből áll, amelyeket ez az „új eszköz”, ahogy Kokubo fogalmaz, lehetővé tett.

"Úgy akartam zenélni, mint ahogy Picasso fest."

A madárdalok töredékei, a marimba rezonáns kavalkádja és a lélegző háttérhangzatok a csillogó zoetrópban, amely végtelenül kavarog a „Playing the Gods”-ban, míg a „Melancholy II” mocsárszerűvé és kísértetessé változtatja a légkört, lassú, alkonyi menetelés, amely embrionális videojáték-zenének érződik.

A 90-es évek party zenéihez készített grafikákat gyűjtöttem össze, amelyek az Egyesült Királyságból származnak. A kazetta borítókon az időszak sajátos grafikai trendjei keverednek a pszichedelikus művészettel, hagyományos illusztrációs technikákkal, 3D művészettel és a korai digitális fotomontázs készítéssel.