Általában könnyű hallgatni a jó kritikusokra, akik minden
érdek nélkül kritizálnak. Sokszor, ha választanom kell, az ilyen kritikusokra
hallgatok. Én magam azonban tartózkodom a nyilvános kritikától, ha csak nem
vélem úgy, hogy amit mondok, annak objektív jelentősége is lehet. Elhatároztam hát, hogy kritikát írok egy filmről.
Nem az aktuálissal kezdtem, „A kellemetlen igazság” című film 2006-os, első epizódját azonban mindenképpen
megnéztem, mert 2017-ben elkészült a második, és gondoltam, mindenképpen meg
kell tekinteni az elsőt, mintegy alapozásként az újabbhoz. Mivel azonban még
nem láttam a 2017-est, önálló filmként tekintek a 2006-osra, ami az utóbbi
évekig így is volt.
Mindazzal, hogy egy bukott amerikai elnökjelölt a narrátora
a filmnek, sőt, időnként a narrátorból főszereplővé válik, mégis hasznos
információforrás a film. Al Gore valóban jó előadó, és sok mesterkurzusba illő
tudományos eredményt magyaráz el pillanatok alatt. Ez a monodráma csak akkor
siklik félre kicsit, mikor Al Gore azon kesereg, hogy ő egy magányos hős, aki
ezredszerre mondja el a mondandóját, mégis fogynak a gleccserek. Talán
megfeledkezik arról, hogy a környezeti mozgalomhoz sokmillió ember tartozik
valamilyen formában világszerte. Kevés olyan morális téma van, amiben sokan így
egyetértenek. Politikusként talán magányos harcosként ül a limuzinjában, hogy
újabb előadása helyszínéhez tartson, ahol aztán úgy ad elő, mint a legjobb
előadók, mégis közönségét arctalannak látjuk.
Még egy elkeseredésre okot adó dolog, hogyha egy valamikori
elnökhelyettes, elnökjelölt ennyire nem tud mit tenni a környezetért, akkor az
egyszeri ember vajon mire lehet képes?
Az utolsó és egyben legnagyobb elkeseredést maguk a tények
jelentik, amiket Al Gore előad. Sőt, ha ekkora volt a jégsapka 2006-ban, akkor
most, 2019-ben létezik-e egyáltalán? A légkör széndioxid szintjének növekedés
olyan gyors ugyanis, hogy a ránk ömlő információkból nem mindegy, hogy
2006-ból, 2012-ből vagy 2019-ből származnak. Mire valaki leírja, hogy kipusztul
egy állat, már talán ki is pusztult. Al Gore-nak mégis nagy érdeme, hogy van
olyan híres személy, hogy őrá építhettek egy dokumentumfilmet. És vajon a
környezeti kérdések csak a globális felmelegedésről szólnak? Biztos, hogy nem,
azonban az üvegház gázok növekedésének olyan közvetlen hatásai vannak, amit
visszafordítva valóban rengeteg időt nyerhetnénk, hogy alkalomadtán megleljük
belső békénket is.
Végül már csak merem remélni, hogy még okosabb leszek a film
2. epizódját megtekintve is.
A blog bejegyzés a Kellemetlen igazság „An Inconvenient
Truth” amerikai dokumentumfilmről (100 perc, 2006) íródott, melyet 2006.
november 16-án mutatott be a forgalmazó, a UIP-Duna Film.
A kép forrása: port.hu
(Itt oktatási célból szerepel.)
