Az egyének csökkenthetnék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását azáltal, hogy az étkezéseket az otthoni termesztett algával helyettesítik a Spira konyhai gép segítségével, amit a friss diplomás designer, Rob Russell tervezett.

A Spira egy fotobioreaktor, ami azt jelenti, hogy fényt használ fel a mikroorganizmusok – ebben az esetben a spirulina, a tápanyagban sűrű algák – tenyésztésére.

A spirulina annyira gazdag fehérjében, ásványi anyagokban, vitaminokban és antioxidánsokban, hogy a NASA kulcsfontosságú élelmiszer-forrásként használja űrhajósok számára hosszú űrrepülések során.

Russell a Spirát a mikroalgák napi betakarításához tervezte. A készülék naponta két evőkanál friss spirulinát, vagy szárított formájában 4,5 grammnak megfelelő mennyiséget állít elő.

Ez a kis mennyiség az ajánlott napi adagot jelenti, amelyet a tervező javasol mártásokhoz, turmixokhoz vagy salátákhoz adni.

Dehidratált formájában az alga már népszerű étrend-kiegészítőként, azonban a kereskedelemben kapható szárított spirulina ízét kevesen kedvelik. Russell szerint az algának friss formában nincs íze.

Az otthoni friss betakarítás növelheti az egészségügyi előnyöket, miközben csökkenti az élelmiszer útját.

Ez azt is lehetővé teheti az emberek számára, hogy csökkentsék az elfogyasztandó élelmiszerek teljes mennyiségét, és ezáltal csökkentsék a föld- és vízigényes állattartást és a növénytermesztést.

„Az élelmiszer, az energiahordozó, amelyre az egész élet támaszkodik, felelős az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 30 százalékáért,” mondta Russell. „Újra kell gondolnunk a tápanyagok előállításának és fogyasztásának módját annak érdekében, hogy az egyre növekvő népességet táplálhassuk, miközben drasztikusan csökkentjük a környezeti hatásunkat.”

„Az otthon termesztett spirulina megküzd az élelmiszerekkel kapcsolatos üvegházhatású gázok kibocsátásának négy tényezőjével – a termeléssel, a szállítással, a főzéssel és a hulladék kérdésével,” tette hozzá.

Bónuszként a bioreaktor tisztítja a ház levegőjét, mivel a spirulina a fotoszintézis természetes folyamata során a szén-dioxidot oxigénné alakítja.

Russell a Spirát kifejezetten a spirulina növekedésének optimalizálására tervezte. Ez egy „air-lift” fotobioreaktor, vagyis a levegő folyamatosan áramlik rajta, fokozva a keringést és biztosítva az egyenletes fénykitettséget.

Két koncentrikus akrilcső alkotja a készülék testét, hét LED-szalaggal öt watt fényt adva egy liter oldatnak, napi 16 órán át. Az aljában lévő fűtőtest egyenletes, 35 Celsius fokos hőmérsékletet tart fenn a csövekben.

A spirulina betakarításához a felhasználók megnyomnak egy gombot, amelynek eredményeként az oldat átjut az alatta levő eltávolítható betakarítóba, ahol egy rozsdamentes acél hálón szűrődik át.

Ezután fel kell tölteni a maradék kultúrát oldható tápanyaggal, és legalább 24 órát kell várni a következő betakarítás előtt.

A felhasználó azonnal elfogyaszthatja friss spirulináját, vagy akár három napig hűtőben vagy korlátlan ideig fagyasztva tarthatja. Bármely el nem fogyasztott alga természetes műtrágyaként adható a növényeknek.

Russell a Spirát az utolsó év projektjeként tervezte a brit Leeds Egyetem Terméktervező szakán, ahol 2019 júliusában végzett.

Reméli, hogy továbbra is tervezhet hasonló termékeket, amelyek „az élő rendszereket használják a jelenlegi társadalmi és környezeti igények kielégítésére”.

A faültetés ragyogó megoldás az éghajlatváltozás kezelésére és a biológiai sokféleség megvédésére, de a rossz helyen lévő rossz fa többet árthat, mint használ - állítják a kewi Királyi Botanikus Kert szakértői.

A szabályok magukban foglalják a meglévő erdők védelmét és a helyiek bevonását.

Az erdők nélkülözhetetlenek a földi élethez.

A világ növényeinek és állatainak háromnegyedének otthont adnak, felszívják a szén-dioxidot, valamint élelmiszert, üzemanyagot és gyógyszereket biztosítanak.

De gyorsan tűnnek el; egy Dánia nagyságú terület érintetlen trópusi erdő vész el évente.

„A megfelelő fák megfelelő helyre történő telepítésének minden nemzet számára kiemelt fontosságúnak kell lennie, mivel bolygónk jövőjének biztosítása szempontjából kulcsfontosságú évtizeddel kell szembenéznünk,” mondta Dr. Paul Smith, a természetvédelmi jótékonysági intézmény kutatója és főtitkára, a kewi Botanic Gardens Conservation International-nél.

Világszerte rengeteg ambiciózus faültetési projekt zajlik az elveszett erdők pótlására.

Boris Johnson elmondta, hogy ennek a parlamenti ciklusnak a végéig évente 30 000 hektár (300 négyzetkilométer) új erdő telepítését tűzte ki célul az Egyesült Királyságban.

Egy afrikai vezetésű mozgalom egy 5000 mérföldes (8048 km) erdőfalat szándékozik telepíteni a klímaválság leküzdésére Afrikában, amely a Föld legnagyobb élő építménye lesz, ami háromszor akkora, mint a Nagy Korallzátony.

A fák ültetése azonban rendkívül összetett, univerzális, egyszerű megoldást nélkülöző dolog.

„Ha rossz fákat ültetsz rossz helyre, akkor többet árthatsz, mint használhatsz,” mondta Dr. Kate Hardwick, az RBG Kew vezető kutatója.

A növényektől, állatoktól és gombáktól hemzsegő természetes erdőket túl gyakran váltják fel a haszonfásítások, faanyagoknak szánt fák soraival, amelyeket néhány évtized után betakarítanak, mondta a kutató.

„Amit megpróbálunk, az az, hogy arra ösztönözzük az embereket, hogy ahol csak lehetséges, próbálják újra létrehozni azokat az erdőket, amelyek hasonlóak a természetes erdőkhöz, és amelyek számos előnnyel járnak az emberek, a környezet és a természet számára, valamint megfogják a szén-dioxidot.”

A Global Change Biology folyóiratban megjelent kutatás áttekintése megállapította, hogy egyes esetekben a tervezett faültetés nem növeli a szénmegkötést, és negatív hatásokkal járhat.

A 10 aranyszabály a következő:

Az erdők eredeti állapotban tartása mindig előnyösebb; a sértetlen őserdők jobban felszívják a szenet, és jobban ellenállnak a tűznek, a viharnak és az aszálynak. „Valahányszor van választás, hangsúlyozzuk, hogy az erdőirtás megállításának és a megmaradt erdők védelmének elsőbbséget kell élveznie,” mondta Prof. Alexandre Antonelli, az RGB Kew tudományos igazgatója.

A tanulmányok azt mutatják, hogy a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú a faültetési projektek sikeréhez. A jövőben leggyakrabban a helyi embereknek van a legtöbb hasznuk az erdő gondozásából.

A visszaerdősítésnek több cél eléréséről kell szólnia, ideértve az éghajlatváltozás elleni védekezést, a természetvédelem javítását, valamint az erdő nyújtotta gazdasági és kulturális előnyök elérését.

Ültessünk fákat olyan területekre, amelyek korábban erdősültek voltak, de leromlottak, ahelyett, hogy más természetes élőhelyeket, például füves réteket vagy vizes élőhelyeket használnánk.

A fák természetes visszanövése olcsóbb és hatékonyabb lehet, mint a fák ültetése.

Ahol faültetésre van szükség, a megfelelő fák kiválasztása döntő fontosságú. A tudósok fafajok keverékét javasolják, amelyek természetesen megtalálhatók a helyi területen, beleértve néhány ritka fát és gazdasági jelentőségű fát, de elkerülve az invazív fákat.

Használjunk olyan fafajokat, amelyek megfelelnek a helyi éghajlatnak, és a változó klímának a jövőben.

Tervezzük meg, hogyan szerezzünk magokat vagy fákat, együttműködve a helyi emberekkel.

Kombináljuk a tudományos ismereteket a helyi ismeretekkel. Ideális esetben kis méretű kísérleteket kell végrehajtani, mielőtt nagy számú fát ültetnénk.

A fák újratelepítésének fenntarthatósága jövedelemforrást alapoz meg az összes érintett fél számára, beleértve a legszegényebbeket is.

A Mercura NYC alkotói és vezetői 1976 óta Rachel Cohen-Lunning és Merrilee Lichtenstein Cohen, két testvér.

Az 1970-es évek közepén a Hotel Chelsea számára együtt terveztek szobrokat és egyéb művészeti alkotásokat. A műalkotások között egyedülálló fantáziaékszerek, fémruhák, fém melltartók, mandzsetták, fejfedők, koronák, fém csuklyák és szemüvegek, cigarettatartók, fejdíszek, dobozok és festmények, valamint asztali szobrok voltak. Tervező stúdiójuk ma is Chelsea-ben található, és a manhattani Flatiron környékén található nagy műteremben.

Az itt látható képeket Joshua Scott fotózta, a modell Anouschka Dap, a stylist Jorge Rubalcava, a sminkes Laura Kaululaau, a fodrász pedig Neil Grupp.

Yoana Tuzharova Bulgáriában született művész, tanulmányait Veliko Tarnovo-ban és Münsterben végezte. Jelenleg Kölnben és Münsterben él. Az ő műve a Fachwerk Volkswagen Golf, ami a mobilitás megnövekedésével és a mobil lakhatás problémájával foglalkozó intermediális alkotás. Az autó belsejében sötétedéskor meleg fény világít.

Név: Kaptár projekt / az embert befogadó sokoldalú ökoszisztéma 

Építész iroda: Gianluca Santosuosso

A méhsejtek felépítése és szerveződése erősen ihlették a „Kaptárt - az embert befogadó sokoldalú ökoszisztémát”, amit a Gianluca Santosuosso design stúdió tervezett, és amely egy közösségi lakóhelyre vonatkozó javaslat 2030-ra. Kombinálva a méhkas tulajdonságait az archetipikus ház alakjával, a projekt egy új hibrid típusú életteret hoz létre, amely képes egyesíteni a természet hatékonyságát az emberek találékonyságával.

Figyelembe véve azokat az új kihívásokat, amelyekkel társadalmunk a következő évtizedekben szembesülni fog, a Gianluca Santosuosso inkább egy rendszer kidolgozására tett kísérletet, nem pedig egy meghatározott tervezési megoldást javasol, a rendszer középpontjában a társadalmi kohézió és a természet regenerálódása áll. „Célunk egy olyan új ökológia bevezetése, ahol az ember nem károsítja az ökoszisztémát, hanem gazdagítja, támogatja és regenerálódásából nagy hasznot hoz” – közölte a stúdió. Itt az otthon fogalma túlmutat az emberi lényeken, tartalmazza az állatokat, a fákat, a szelet és az esőt. Az emberek csak annyira vannak benne kiváltságos helyzetben, mint a természeti világ többi része.

A sokszínűség és a befogadás a kulcsfontosságú szempont, amelyet a kaptár projekt elősegíteni kíván. A méhkas moduláris rendszer rugalmassága nagymértékű testreszabást tesz lehetővé, hogy az emberek otthonukat a sajátos forgalom, hozzáférhetőség és életmód igényeihez igazítsák. Például kétszintes házakban ugyanazt a modult úgy tervezték, hogy akár lépcsőházat, akár liftet is befogadjon. Rámpák és sima utak helyettesítik a hagyományos lépcsőket és akadályokat.

A magasabb emeleteken a nyitott hatszögletű modulok lehetővé teszik a lakók számára a kertek, gyümölcsösök és játszóterek birtokba vételét és megosztását. A magán-, félig-magán- és a közös helyiségek keveréke lehetőséget nyújt a lakosoknak arra, hogy megóvják magánéletüket, de társasági életet is élhessenek másokkal. A hangszigetelést és a zajszabályozást könnyen kezelhetik a jól szigetelt és szerkezetileg független előre gyártott modulok.

Ez a társadalmi-ökológiai-rendszer a komponensek széles skáláját tartalmazza a moduláris lakótelepektől, a közös szolgáltató épületektől, az energia- és élelmiszertermelő létesítményektől, a közös e-jármű helyiségektől, a városi összekapcsolódás szerkezeti részeitől a vad természeti élőhelyekig. A kaptár célja a közös tulajdonosi és megosztott létesítmények széles spektrumának biztosítása, amelyek alkalmasak az egyének, családok és közösségek számára az önellátásra, miközben a helyi hatóságok és a közigazgatás részére korlátozhatja az állami vagy önkormányzati beruházások szükségességét.

Több generáció jelenléte egyetlen fészekben, az összetartozás erős érzése, amely mindenki számára óriási hasznot hoz, és a mindenki számára való cél közösségi paradigmává teszi a designt. Alapvető fontosságú annak lehetővé tétele, hogy a minden korosztálybeli lakók jól érezzék magukat, biztonságban, és valóban hasznosak legyenek a közösség számára egyéni szerepük, hozzájárulásuk és céljuk révén. A terv a természethez való vonzódást képviseli az otthonok kialakításával, amelyeknek helye és értelme van mindenki számára. 

J. Queiroz szabadúszó illusztrátor Florianópolis-ban, Brazíliában. A Santa Catarina Szövetségi Egyetemen tanult. 2019-ben létrehozta az Amazofuturismo mozgalmat, amely a cyberpunk, a solarpunk és a brazil őslakos népek sokszínű és gazdag kultúrájának ötvözésével jött létre. Az ő illusztrációit láthatjuk az alábbi képeken. Instagram oldala ezen a linken található.