A tudósoknak mesterségesen kell hűteniük a bolygót, hogy megakadályozzák az éghajlati katasztrófát? Itt van minden, amit tudnod kell a témáról:

Egyes klímatudósok kezdik azt hinni, hogy ez az emberiség egyetlen reménye az éghajlat katasztrofális változásainak lelassítására vagy megállítására. Mivel az elszabadult szén-dioxid-kibocsátás hozzájárul a jégtakarók olvadásához, az elterjedt áradásokhoz, a hosszan tartó hőhullámokhoz és aszályokhoz, az apokaliptikus tűzesetekhez és a pusztító hurrikánokhoz, a kutatók bolygó léptékű beavatkozásokat vizsgálnak a Föld természetes rendszereiben az éghajlatváltozás ellensúlyozásának egyik módjaként. A geomérnökség az 1960-as évek óta vitatott, amikor amerikai tudósok fehér, golflabda-szerű tárgyak milliárdjainak lebegését javasolták az óceánokban, hogy visszatükrözzék a napfényt. A természetes folyamatokba való beavatkozást a közelmúltig széles körben naivnak és veszélyesnek tartották, de mivel a globális felmelegedés visszaszorításához a kiút egyre elérhetetlenebb, komolyabban veszik a javaslatokat, amelyek tükrözik a napfényt, árnyékolják a Föld felszínét, felgyorsítják a szén felszívódását az óceánokban és eltávolítják a levegőből a CO2-t. Októberben egy nonprofit szervezet, a SilverLining 3 millió dollárt adott a klímamérnöki kutatásra. „A geomérnökséget a kemoterápiához hasonlítom,” mondta Michael Gerrard, a Columbia Egyetem környezeti és éghajlati jogi tanára. „Ha minden más kudarcot vall, ki kell próbálni.”

A SilverLining támogatásában részesülők azt vizsgálják, hogy az emberek képesek-e befújni a sztratoszférában a napfényt visszatükröző aeroszol részecskéket, utánozva a vulkanikus hamufelhők hűtő hatását. 1991-ben kitört a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán, amely szulfátrészecskéket szórt a légkörbe, ami a következő két évben 0,6 Celsius-fokos esést okozott a globális hőmérsékletben. A napsugárzás kezelése magában foglalná repülőgépek flottájának körülbelül 65.000 lábra történő felküldését, ahol szulfátos aeroszolokat permeteznének a felső légkörbe, vagy akár gyémántport is. A Harvard Egyetem kutatócsoportja azt vetíti előre, hogy ha a nagy magasságban repülő tanker repülőgépek képesek lennének 60.000 rakomány részecske kibocsátására 2035-ig, az 0,3 Celsius fokos melegedést akadályozna meg.

Egy másik ötlet az, hogy sós vizet pumpálnak az óceánokból a levegőbe, olyan vízcseppeket képezve, amelyek a tengeri felhőket fényesebbé és ezáltal tükrözőbbé teszik. Ausztrália finanszírozza a kutatásokat, remélve, hogy a megnövekedett felhők elegendő mértékben lehűthetik a víz hőmérsékletét, hogy megmentsék a már megsérült Nagy-korallzátonyt. A Cambridge-i Egyetem kutatói azt vizsgálják, hogy a hajók képesek-e sószemcséket pumpálni alacsonyan fekvő sarki felhőkbe, hogy elősegítsék a sarki jégtakarók visszafagyását. Más kutatók arra kíváncsiak, hogy vajon az óceánok vassal történő stimulálása serkentheti-e a tengeri algák növekedését, amelyek felszívják a levegőből a CO2-t. Egyelőre úgy gondolják, hogy a napsugárzás kezelése tudományosan a legerősebb megoldás. „Száz százalékos biztonsággal tudjuk, hogy hűthetjük a bolygót,” mondta Dr. Douglas MacMartin, a Cornell Egyetem mérnöke.

Az anyatermészetbe való beavatkozás kockázatos. A Föld időjárási rendszerei rendkívül összetett módon kapcsolódnak egymáshoz, ezért feltételezik, hogy az éghajlatváltozás mindenre hatással van, attól kezdve, hogy a hurrikánok mennyi ideig húzódnak meg a partvidéken, és milyen tempóban gyorsulnak fel a futótüzek. Az időjárási viszonyok egyik aspektusába belebabrálás veszélyes, előre nem látható hullám-hatásokkal járhat: Két évvel ezelőtt a Nature folyóirat "idegenszerűnek és nyugtalanítónak" nevezte a geomérnökséget. Hathat-e például a napfény blokkolása az ázsiai monszunra, amelytől 2 milliárd ember függ az élelmiszer-növények miatt, vagy megváltoztathatja-e az óceánok savasságát? Ahhoz, hogy a geomérnökség politikailag megvalósítható legyen, a tudósoknak meg kell győzniük az átlagembereket arról, hogy megéri a kiszámított kockázatot. Tavaly a Harvard léggömböt akart küldeni a sztratoszférába Tucson fölött, hogy kis mennyiségű kalcium-karbonátot (krétát) szabadítson fel annak tesztelésére, hogy a fényvisszaverő részecskék tudják-e blokkolni a napfényt, de a nyilvános felháborodás miatt a kísérletet el kellett halasztani.

Nem. Egyes klímaaktivisták azzal érvelnek, hogy a geomérnökség igazoló csodaszerként szolgál, amely lehetővé tenné a szén-dioxid-kibocsátó vállalatok számára, hogy a szokásos módon folytassanak üzleti tevékenységet. Állításuk szerint egyetlen technológiai áttörés sem szüntetné meg a fosszilis üzemanyagok elhagyásának hosszú távú igényét. Raymond Pierrehumbert, az Oxfordi Egyetem Nobel-díjas professzora ahhoz hasonlítja a geomérnökségre való támaszkodást anélkül, hogy csökkentenénk a kibocsátást, mintha valaki „leugorna a Washington-emlékműről, úgy hogy reméli, hogy valaki feltalálja az antigravitációt, mielőtt földet érne.”

A jelentős kibocsátás csökkentés globális sikertelensége miatt sok szakértő átgondolja a geomérnökséget. A globális felmelegedés hatalmas pénzügyi következményeihez képest a becsült éves 2 milliárd dolláros árcédula a napsugárzás mérnöki fejlesztésére 15 év alatt meglehetősen olcsó. Márciusban egy ausztrál csapat elvégezte a világ egyik első geomérnöki kísérletét, 100 fúvóka felhasználásával fokozta a meglévő felhők méretét sós víz levegőbe juttatásával. Elméletileg körülbelül 1000 fúvóka kellene ahhoz, hogy megmentse az egész Nagy-korallzátonyt a pusztulástól. „Az embereknek igazuk van abban, hogy félnek túlságosan támaszkodni a techno-megoldásokra,” mondja David Keith, a Harvard professzora. „De van még egy rémálom: Utólag rájövünk, hogy a geomérnökség korai használata életek millióinak megmentését okozhatta volna a hőhullámokban, és segíthetett volna megőrizni a természeti világ egy nagy részét.”

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint a világnak 2100-ig 1 billió tonna szén-dioxidot kell eltávolítania, hogy reménye legyen a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok feletti emelkedésének elkerülésére. A javasolt megoldás, a szén-dioxid-megkötés, kétféle formát ölthet: a szén-dioxid közvetlen eltávolítását az erőművek és más ipari létesítmények kibocsátásából, vagy a szén-dioxid kitisztítását a légkörből. Világszerte legalább 19 nagyszabású projekt dolgozik a szén- vagy földgázüzemek kéményeinek szén-dioxid-megfogásán; egy ilyen rendszert 2017-ben hoztak létre egy texasi szénüzemben, de idén májusban (a cikk 2020-ban íródott) leállították, mert a kibocsátásnak csak 17 százalékát fogta el, nem pedig a célzott 33 százalékot. Az ambiciózusabb szén-dioxid-megkötési terv magában foglalja csövek telepítését, hogy elszívják a szenet az égből, majd mélyen a föld alatt tárolják. Több vállalat is kifejlesztett technológiát erre, de a folyamat továbbra is nagyon drága. A Stripe, egy startup lehetővé teszi a vállalatok és magánszemélyek számára, hogy pénzzel hozzájáruljanak a szén-dioxid-eltávolítás finanszírozására, a technológia működésbe hozásának eszközeként. „Ez egy hardveres probléma; ez egy infrastrukturális probléma; ez egy tudományos probléma,” mondta Nan Ransohoff, a Stripe Climate vezetője a The Atlantic magazinnak. „Hosszú időbe telik a szén-dioxid-eltávolítás fejlesztése. Ez nem a Snapchat.”

A Kultúrgorilla új projektje, egy folyamatosan növekvő, szabadon burjánzó vadvirágos kert, ami a Bartók Béla úti Zipernowsky Stúdió kirakatában megszemlélhető. A projektben Máté András, az ökológiai szemléletű gyeptelepítés szakértője is közreműködött, segítségével zárt homokpusztákra és homoki szántókra jellemző mikro-növényvilágot hoztak létre egy magaságyásba ültetve, amit Horváth Gábor asztalos készített.

Mindez azonban csak kirakaton át látható. „A két négyzetméteres kertbe pipacsot, sást és más vadnövényeket ültettünk, amelyek hamarosan virágozni fognak, így érdemes figyelemmel kísérni a változásokat, mert az segíthet újrakapcsolódni a növényekhez, amelyek a természet alapvetően fontos elemei,” mondta Göttler Anna, a kirakat kiállítás egyik kurátora.

Az élő installáció Agnes Denes Búzamezőjét juttatja eszembe, ami 1982-ben környezetművészeti alkotásként egy valódi, közel egy hektáros búzamező volt – New York belvárosában, a Manhattan déli részén, a Wall Street és a World Trade Center közvetlen közelében, egy korábbi törmeléklerakó helyén. Ezekkel a felhangokkal is érdekes a Kultúrgorilla projektje, és az elzártság a korábbi években is szimbolikus lehetett volna, azonban most, a pandémia idején mindannyiunk számára nyilvánvaló élményt hordoz. Budapest sűrűn beépített részén egy apró zöld felület, amire vigyáznak, üveg védi, a kirakatban, ahol máshol árucikkeket szoktunk látni. Ki ne érezné ennek a kritikus jellegét.

Az installáció május 31-ig megtekinthető a Bartók Béla út 33-as szám alatti Zipernowsky Stúdió kirakatában, Újbuda Önkormányzata és a Humusz Szövetség is segítette a megvalósulását.

Hogya István, aki természetfotókat készít, márciusban Facebook oldalán tette közzé a lencsevégre kapott fehér őzbakot. A természetben ritkán fordulnak elő fehér őzek, ezért is fantasztikus élmény a fényképet látni. Az őzeket Tokaj határában sikerült megörökíteni. „A fehér herceg: jó látni, hogy ép és egészséges ez a különleges bak,” írta a képhez a természetfotós.

A képen látható, hogy az őzek agancsát bársonyos réteg, ún. barka borítja. Most, áprilisban van az ideje, hogy a bakok letisztítsák fejdíszüket a fák kérge és a bokrok ágai segítségével. Ezért is különleges a márciusi fotó.

Mi kell a mezőgazdaság és az élelmiszer termelés működtetéséhez ma a legtöbb esetben? Kőolaj, kőolaj és még több kőolaj. Hogy mi kell ezeknek a termékeknek a szállítmányozásához és célba juttatásához? Kőolaj, kőolaj és még több kőolaj. Márpedig a kőolaj előbb-utóbb elfogy. Hogy mi lesz utána, nem tudni, sokként érheti a gazdálkodókat. Pontosabban: nem mindenki tudja, mi lehet utána. Rebecca Hosking, aki apjától egy farmot kapott örökbe, igyekszik ennek a kérdésnek utána járni. Így mi, a nézők is megtudhatjuk, hogyan mentheti meg a jövőt, ha egyszerre többféle fű van a legelőn, milyen lehetőség van az erdőkertekben és a kiskertekben. És arra is rácsodálkozhatunk, hogy a sövénynek több értelme lehet, mint a földeknek, amiket szegélyez.

Rebecca Hosking weboldala ezen a linken található.

(A jövő farmja - A Farm for the Future, a BBC ismeretterjesztő filmje, 48 perc, 2009)

Spencer Byles angol művész, aki a közelmúltig feleségével és lányával Franciaországban élt, most Malajziában, Borneón lakik.

„Szobraim nagy része vad erdőségekben készül. Mivel Borneóba költöztem, ma már inkább dzsungelben, mint erdőben!”

„Szobraim tükrözik az anyagok, a tér, amelyben dolgozom, és a saját ‘képzeletem és elképzeléseim’ közötti kapcsolatot. Vizsgálom az anyagokban rejlő lehetőségeket. Intuitívan reagálok, lehetővé téve, hogy válaszaim és ötleteim fokozatosan beivódjanak a műbe, ahogy az lassan kifejlődik.”

„Munkamódszer: Terv vagy vázlatok nélkül dolgozom, és szeretek úgy érkezni egy helyre, hogy előtte nem gondolkodom rajta, hogy mit készíthetek. Bár ez elég egyszerűen hangzik, valójában nehéz megvalósítani, mivel a képek folyamatosan szűrődnek a fejemen keresztül, különösen akkor, ha úticélomhoz érek. Van azonban egy olyan megközelítésem, amely segít megtisztítani az elmémet. Heteken át egyszerre akár húsz-harminc darabon dolgozom. Legfeljebb néhány órát töltök minden szoborral, mielőtt a következő szoborhoz lépnék. Lehet, hogy napok vagy hetek telnek el, mire újra meglátogatok egy darabot, és minden alkalommal más és más, újabbnál újabb megközelítést alkalmazhatok.”

Április 22-e a Föld napja, egy olyan nap, amikor az emberek mindenütt szánnak egy percet arra, hogy hálásak legyenek ezért a bolygóért és azokért a csodálatos természeti erőforrásokért, amelyeknek eddig hasznát vettük. Ez egy olyan nap, amikor mindent megteszünk annak érdekében, hogy a jövő generációi továbbra is élvezhessék ezeket az erőforrásokat. Lehet, hogy kihúzod a TV-t a konnektorból, biciklire pattansz, fát ültetsz, és többet teszel az újrahasznosításért.

Akármit is választasz, hogy megköszönd, a Föld napja nagyszerű módja annak, hogy kezdetét vegye egy életen át tartó gondoskodás bolygónkról. Amíg a Föld napját ünnepled (vagy terveket készítesz erről az öko-tudatos napról), szánj pár percet arra, hogy elolvass a Föld napjáról néhány kivételes tényt.

1970-ben indította el Gaylord Nelson, a wisconsini szenátor, miután észrevette, hogy az emberek, akik tiltakoztak a vietnami háború ellen, nem gyakoroltak nyomást a kormányra a bolygónak az olyan szennyezések révén okozott kárai miatt, mint az olajszennyezés, a növényvédő szerek és a halálos szmog.

Gaylord Nelson amerikai szenátor azután alapította meg a Föld Napját, miután egy hatalmas olajszivárgás szemtanúja volt, amely során 1969-ben Santa Barbara partjainál több millió liter olaj ömlött ki.

Április 22-ét szándékosan választotta Nelson szenátor és Denis Hayes egyetemi hallgató (akinek többek között a Föld napjának nemzetközivé tételét és a Föld Napja Hálózat indítását köszönhetjük). Stratégiai szempontból választották április 22-ét annak érdekében, hogy több főiskolai hallgatót vonzzanak, akik ismertek voltak arról, hogy politikailag aktívak voltak a tiltakozás korszakában. A dátum a tavaszi szünet és az utolsó vizsgák közé esett.

20 millió amerikai ünnepelte 1970-ben az első Föld napját. Azóta nőtt, és több mint 192 országban ünnepelte több mint egymilliárd a köz iránt elkötelezett támogató.

Ezt a nevet adta neki az Egyesült Nemzetek Szervezete 2009-ben. Itt, és az Egyesült Államokban még mindig egyszerűen a régi nevén, Föld napjának hívjuk.

Az Environmental Protection Agency (EPA), az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal alapítását Richard Nixon elnök hagyta jóvá 1970-ben a Föld napja mozgalom eredményeként. A tiszta levegőre, a tiszta vízre, a mérgező anyagokra és a veszélyeztetett fajokra vonatkozó jogszabályokat is elfogadtak.

Minden korosztály vonulhat, fákat ültethet, megtisztíthatja közösségi területeit, és csökkentheti a hulladékot saját otthonában (vagy akár kipróbálhatja a zéró hulladékot), Föld napi tippeket találunk a neten. A kezdeményező vállalatok és kormányok gyakran használják a Föld napját a fenntarthatósági intézkedések és a környezet támogatására tett ígéretek bejelentésére.

RÖVIDEN

Az újító Roy Allela feltalált egy kesztyűt, amely elolvassa a jelnyelvben lévő egyedi kézmozdulatokat, és hallható beszéddé alakítja őket egy Android alkalmazáson keresztül. Sign-IO-nak nevezi a kesztyűjét.

Olyan világot hozunk létre, ahol mindannyian valóban kommunikálhatunk, de képzeljük el, milyen lehet a világunk, ha az ilyen és még sok más találmányt nem korlátoznák a költségek és a start-up folyamatok. Gondoljunk arra, hogy mi mindent oldanánk meg, ha mindannyian együtt dolgoznánk.

Képzelj el egy olyan világot, ahol mindenki könnyebben kommunikál. Nos, egyre közelebb kerülünk ehhez, ahogy telnek az évek.

A 25 éves kenyai mérnök és újító, Roy Allela nemrégiben segített az emberiségnek egy újabb lépést tenni ebbe az irányba. Allela új kesztyűt tervezett, amely javítja a kommunikációt a siketek és a jelnyelvet nem értők között. Új találmányát „Sign-IO” kesztyűnek hívják, amely a jelnyelvi mozgásokat hallható beszéddé képes alakítani.

Allela kesztyűje az ujjakon elhelyezett érzékelőket tartalmaz, amelyek képesek észlelni az egyes ujjak helyzetét, beleértve azt is, hogy az ujjak mennyire hajlanak egy adott helyzetbe. Ez fontos, mivel a jelnyelv sok egyedi mozgást tartalmaz, amelyekhez apró részletek pontos felismerése szükséges. A kesztyű Bluetooth-on keresztül csatlakozik egy Android telefonhoz, amely ezt követően szövegfelolvasó technológiával lehetővé teszi, hogy a jelnyelvet befogadó személy megértse a hangon keresztül elmondottakat.

Roy-t az inspirálta a kesztyű elkészítéséhez, hogy van egy fiatal unokahúga, aki siket. A családjában senki sem ismeri a jelnyelvet, beleértve Roy-t sem, így gyakran küzdöttek, hogy kommunikáljanak vele.

A kezdeti szakaszban, Allela saját hazájában, Kenyában képzeli el a kesztyűjét a speciális igényű gyermekek iskoláiban. Innentől kezdve reméli, hogy üzleti tevékenységét és találmányát kibővíti, hogy minél több siket embert és gyereket érjen el szerte a világon. Mint említettük, a Sign-IO kesztyű csak egy a sok újítás közül, amely elősegíti az emberiség kapcsolatát, függetlenül attól, hogy az élet milyen egyedi vonatkozásait tapasztaljuk.

Allela kesztyűje jelenleg a fejlesztés prototípusának fázisában van, és még nem elérhető a nyilvánosság számára. Ettől függetlenül világszerte meglehetősen nagy izgalmat kelt, tekintettel arra, amit ígér. A Sign-IO New Yorkban, az Amerikai Gépészmérnökök Társaságának (ASME) globális döntőjén a „Hardware Trailblazer Award” 2018-as nagydíjasa volt, és a Royal Academy of Engineering Leaders in Innovation ösztöndíjának második helyezettjeként is elismerést kapott Londonban.

A valóságos könyv vagy újság olvasását a mai hiper-digitális korban talán már sutba dobtuk, tekintettel arra, hogy könnyen és kényelmesen elérhető (szó szerint) több millió online kiadvány és hír áll rendelkezésre, mindez kéznél van. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a nyomtatott szó iránti kereslet újra megélénkül, akár a könyvek vonzó testiségében, akár a helyi független könyvesboltok támogatására irányuló kiállásban, akár a tea vagy kávé kortyolgatásának és egy újság olvasásának egyszerű örömében egy napsütéses szombat reggel.

De van egy másik, művészibb módszer is a nyomtatott szó felelevenítésére – és a médiatúlfogyasztás természetének megkérdőjelezésére – ahogy azt Myriam Dion, montreali kanadai papírművész bemutatja bonyolult papírműveivel. Általában újrahasznosított újságokból készülnek, olyan ismert kiadványokból, mint a The Wall Street Journal, a Montreal Gazette és a Le Monde. Az elmúlt években láthattuk Dion korábbi munkáinak fejlődését, amelyeket jellemzően apró, pontos vágások ismétlései jellemeztek egy lapon. Új papírvágásait tovább fejleszti a színes papírszövés új hozzáadásával és néhány ötletes hajtogatással, hogy extra szép vizuális kontrasztot hozzanak létre.

Az ötlet az, hogy a hétköznapi újságot a szokásos funkcióin túlra emeljük, ahogy Dion kifejti:

Dion kreatív gyakorlata magában foglalja az újságlapok kiválasztását a tartalom és minden olyan fénykép alapján, amely felhívja magára a figyelmét.

Legtöbbször nem gondol előre megtervezett mintára, mielőtt elkezdene vágni, gyakran improvizál, és hagyja, hogy a képek és a tartalom vezesse a kezét.

Nagyobb és összetettebb geometriai mintáknál azonban néha elkészít egy sablont, hogy a folyamat zökkenőmentesebb legyen.

Dion gyakran választja a kivágandó mintákat az őt érdeklő hír eredete alapján.

Stúdiójában számos mintakönyv található, amelyeket referenciaként és inspirációs forrásként használ, és megpróbálja összehangolni az általa használt mintát témájának kulturális vagy társadalmi alapjaival.

Mint Dion mondja, művészi inspirációi a szövés, a hímzés, a csipke és más hagyományos kézműves munkák ideáinak egymáshoz hasonlósága, valamint az aktuális események közvetlensége, a kaliforniai tűzvészektől a globális koronavírus-járványig:

A szövés hatását a legújabb műalkotásokban tovább fokozva, Dion most aprólékosan vékony papírcsíkokat fűz törékeny darabjaihoz, ami extra tartósságot ad, de megduplázhatja vagy megháromszorozhatja a befejezéshez szükséges időt.

De van ennek egy fontos része, ahogy Dion kifejti:

Végül Dion múlandó művei arra kérnek minket, hogy vizsgáljuk felül kapcsolatunkat azzal az állandó információs áradattal, amelyet mindennap ész nélkül fogyasztunk. Túlnézhetünk a hír szenzációhajhász külszínén, és talán mélyebbre tekinthetünk, ha reflektívebb álláspontot találunk a dolgok megértéséhez?

Még többet láthatunk Myriam Dion weboldalán.