A tudósoknak mesterségesen kell hűteniük a bolygót, hogy megakadályozzák az éghajlati katasztrófát? Itt van minden, amit tudnod kell a témáról:

Egyes klímatudósok kezdik azt hinni, hogy ez az emberiség egyetlen reménye az éghajlat katasztrofális változásainak lelassítására vagy megállítására. Mivel az elszabadult szén-dioxid-kibocsátás hozzájárul a jégtakarók olvadásához, az elterjedt áradásokhoz, a hosszan tartó hőhullámokhoz és aszályokhoz, az apokaliptikus tűzesetekhez és a pusztító hurrikánokhoz, a kutatók bolygó léptékű beavatkozásokat vizsgálnak a Föld természetes rendszereiben az éghajlatváltozás ellensúlyozásának egyik módjaként. A geomérnökség az 1960-as évek óta vitatott, amikor amerikai tudósok fehér, golflabda-szerű tárgyak milliárdjainak lebegését javasolták az óceánokban, hogy visszatükrözzék a napfényt. A természetes folyamatokba való beavatkozást a közelmúltig széles körben naivnak és veszélyesnek tartották, de mivel a globális felmelegedés visszaszorításához a kiút egyre elérhetetlenebb, komolyabban veszik a javaslatokat, amelyek tükrözik a napfényt, árnyékolják a Föld felszínét, felgyorsítják a szén felszívódását az óceánokban és eltávolítják a levegőből a CO2-t. Októberben egy nonprofit szervezet, a SilverLining 3 millió dollárt adott a klímamérnöki kutatásra. „A geomérnökséget a kemoterápiához hasonlítom,” mondta Michael Gerrard, a Columbia Egyetem környezeti és éghajlati jogi tanára. „Ha minden más kudarcot vall, ki kell próbálni.”

A SilverLining támogatásában részesülők azt vizsgálják, hogy az emberek képesek-e befújni a sztratoszférában a napfényt visszatükröző aeroszol részecskéket, utánozva a vulkanikus hamufelhők hűtő hatását. 1991-ben kitört a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán, amely szulfátrészecskéket szórt a légkörbe, ami a következő két évben 0,6 Celsius-fokos esést okozott a globális hőmérsékletben. A napsugárzás kezelése magában foglalná repülőgépek flottájának körülbelül 65.000 lábra történő felküldését, ahol szulfátos aeroszolokat permeteznének a felső légkörbe, vagy akár gyémántport is. A Harvard Egyetem kutatócsoportja azt vetíti előre, hogy ha a nagy magasságban repülő tanker repülőgépek képesek lennének 60.000 rakomány részecske kibocsátására 2035-ig, az 0,3 Celsius fokos melegedést akadályozna meg.

Egy másik ötlet az, hogy sós vizet pumpálnak az óceánokból a levegőbe, olyan vízcseppeket képezve, amelyek a tengeri felhőket fényesebbé és ezáltal tükrözőbbé teszik. Ausztrália finanszírozza a kutatásokat, remélve, hogy a megnövekedett felhők elegendő mértékben lehűthetik a víz hőmérsékletét, hogy megmentsék a már megsérült Nagy-korallzátonyt. A Cambridge-i Egyetem kutatói azt vizsgálják, hogy a hajók képesek-e sószemcséket pumpálni alacsonyan fekvő sarki felhőkbe, hogy elősegítsék a sarki jégtakarók visszafagyását. Más kutatók arra kíváncsiak, hogy vajon az óceánok vassal történő stimulálása serkentheti-e a tengeri algák növekedését, amelyek felszívják a levegőből a CO2-t. Egyelőre úgy gondolják, hogy a napsugárzás kezelése tudományosan a legerősebb megoldás. „Száz százalékos biztonsággal tudjuk, hogy hűthetjük a bolygót,” mondta Dr. Douglas MacMartin, a Cornell Egyetem mérnöke.

Az anyatermészetbe való beavatkozás kockázatos. A Föld időjárási rendszerei rendkívül összetett módon kapcsolódnak egymáshoz, ezért feltételezik, hogy az éghajlatváltozás mindenre hatással van, attól kezdve, hogy a hurrikánok mennyi ideig húzódnak meg a partvidéken, és milyen tempóban gyorsulnak fel a futótüzek. Az időjárási viszonyok egyik aspektusába belebabrálás veszélyes, előre nem látható hullám-hatásokkal járhat: Két évvel ezelőtt a Nature folyóirat "idegenszerűnek és nyugtalanítónak" nevezte a geomérnökséget. Hathat-e például a napfény blokkolása az ázsiai monszunra, amelytől 2 milliárd ember függ az élelmiszer-növények miatt, vagy megváltoztathatja-e az óceánok savasságát? Ahhoz, hogy a geomérnökség politikailag megvalósítható legyen, a tudósoknak meg kell győzniük az átlagembereket arról, hogy megéri a kiszámított kockázatot. Tavaly a Harvard léggömböt akart küldeni a sztratoszférába Tucson fölött, hogy kis mennyiségű kalcium-karbonátot (krétát) szabadítson fel annak tesztelésére, hogy a fényvisszaverő részecskék tudják-e blokkolni a napfényt, de a nyilvános felháborodás miatt a kísérletet el kellett halasztani.

Nem. Egyes klímaaktivisták azzal érvelnek, hogy a geomérnökség igazoló csodaszerként szolgál, amely lehetővé tenné a szén-dioxid-kibocsátó vállalatok számára, hogy a szokásos módon folytassanak üzleti tevékenységet. Állításuk szerint egyetlen technológiai áttörés sem szüntetné meg a fosszilis üzemanyagok elhagyásának hosszú távú igényét. Raymond Pierrehumbert, az Oxfordi Egyetem Nobel-díjas professzora ahhoz hasonlítja a geomérnökségre való támaszkodást anélkül, hogy csökkentenénk a kibocsátást, mintha valaki „leugorna a Washington-emlékműről, úgy hogy reméli, hogy valaki feltalálja az antigravitációt, mielőtt földet érne.”

A jelentős kibocsátás csökkentés globális sikertelensége miatt sok szakértő átgondolja a geomérnökséget. A globális felmelegedés hatalmas pénzügyi következményeihez képest a becsült éves 2 milliárd dolláros árcédula a napsugárzás mérnöki fejlesztésére 15 év alatt meglehetősen olcsó. Márciusban egy ausztrál csapat elvégezte a világ egyik első geomérnöki kísérletét, 100 fúvóka felhasználásával fokozta a meglévő felhők méretét sós víz levegőbe juttatásával. Elméletileg körülbelül 1000 fúvóka kellene ahhoz, hogy megmentse az egész Nagy-korallzátonyt a pusztulástól. „Az embereknek igazuk van abban, hogy félnek túlságosan támaszkodni a techno-megoldásokra,” mondja David Keith, a Harvard professzora. „De van még egy rémálom: Utólag rájövünk, hogy a geomérnökség korai használata életek millióinak megmentését okozhatta volna a hőhullámokban, és segíthetett volna megőrizni a természeti világ egy nagy részét.”

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint a világnak 2100-ig 1 billió tonna szén-dioxidot kell eltávolítania, hogy reménye legyen a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fok feletti emelkedésének elkerülésére. A javasolt megoldás, a szén-dioxid-megkötés, kétféle formát ölthet: a szén-dioxid közvetlen eltávolítását az erőművek és más ipari létesítmények kibocsátásából, vagy a szén-dioxid kitisztítását a légkörből. Világszerte legalább 19 nagyszabású projekt dolgozik a szén- vagy földgázüzemek kéményeinek szén-dioxid-megfogásán; egy ilyen rendszert 2017-ben hoztak létre egy texasi szénüzemben, de idén májusban (a cikk 2020-ban íródott) leállították, mert a kibocsátásnak csak 17 százalékát fogta el, nem pedig a célzott 33 százalékot. Az ambiciózusabb szén-dioxid-megkötési terv magában foglalja csövek telepítését, hogy elszívják a szenet az égből, majd mélyen a föld alatt tárolják. Több vállalat is kifejlesztett technológiát erre, de a folyamat továbbra is nagyon drága. A Stripe, egy startup lehetővé teszi a vállalatok és magánszemélyek számára, hogy pénzzel hozzájáruljanak a szén-dioxid-eltávolítás finanszírozására, a technológia működésbe hozásának eszközeként. „Ez egy hardveres probléma; ez egy infrastrukturális probléma; ez egy tudományos probléma,” mondta Nan Ransohoff, a Stripe Climate vezetője a The Atlantic magazinnak. „Hosszú időbe telik a szén-dioxid-eltávolítás fejlesztése. Ez nem a Snapchat.”