Svicevic Jila: Szia.
Sós Józsi: Elfogadtad a kérésemet, hogy interjút adj a Solarpunk magyarul blog számára. Mondanál egy bevezetőt arról, hogy mit tartasz fontosnak megosztani az olvasókkal?
Svicevic Jila: Igen. Rendben. Számomra fontos az emberek tájékoztatása az ökológiai folyamatokról és arról, hogy ezzel kapcsolatban mit lehet tenni a hosszabb távú fenntarthatóság érdekében. Ezalatt nem csak a klímaváltozást értem, hanem mindazt, ami az ökoszisztémánkat és ezzel együtt minket is egyre kritikusabban érint: légszennyezés, fényszennyezés, rovarirtószerek, műtrágyázás, elektroszmog, mikroműanyag és különféle emberi beavatkozások a növény és állatvilágba, melyeknek nem minden esetben tudjuk előre a lehetséges következményeit. Ahhoz hogy ezen változtatni tudjunk elengedhetetlen az emberek újrakapcsolódása a természethez, melyet egyre többen elvesztettünk a városi életforma és túlfogyasztás térhódításának köszönhetően, mégis a természet jelenléte az életünkben elengedhetetlen a fizikai és mentális egészségünkhöz. Azonban az ezzel kapcsolatos szisztematikus gondolkodás kialakítása és változások teljesítése lassú folyamat, mely általában generációkon keresztül következik be, amire sajnos már nincs időnk. (A 70-es évek óta ignorálva voltak az emberi szennyező tevékenységekkel kapcsolatos tudományos kutatási eredmények.) Jelenleg úgy gondolom, hogy a legnagyobb segítség az, ha képesek vagyunk katalizálni a természetközeli és fenntartható életmódhoz kapcsolódó tudás átadását. Ez az oka annak, hogy tavaly Augusztusban elindítottam a következő projektet: facebook oldal ezen a linken.
Green Hearts
Svicevic Jila 2019-ben kezdte el „Green Hearts” című projektjét. A természeti környezettől elidegenedett városi létélményre alapozva igyekszik abban segíteni, hogy az urbánus létben önmagát kereső ember újra növénytermesztéssel foglalkozzon, ezzel javítva fizikai és mentális egészségét. A projekt újrahasznosított papírból készült, szívet formázó magbombák előállításából áll, melyet gyakran közösségi tevékenységként, workshopokon készít Jila. A magbombákból különböző növények, pl. vadvirágok kelnek ki, míg a papír komposztálódik.
Sós Józsi: A változtatás gyorsaságát, mint minőséget kiemeled a magbombák kapcsán. Jól értem, hogy ez az egyik lényege a dolognak?
Svicevic Jila: Igen. A növények termesztése és használata nem új keletű dolog. Azonban a kérdés, amire a választ kerestem az volt, hogy hogyan lehet felkelteni azok érdeklődését, akiket ez korábban nem mozgatott meg.
Józsi: Ezért van egy jól kitalált „arculata” a projektnek?
Jila: Az is fontos, de a projekt mögött leginkább a magbombákon mint gerilla kertészeti eszközön van a hangsúly, ami egy szerethető és hasznos tárgy melyet az emberek szeretettel képesek fogadni és kíváncsiságot vált ki.
Józsi: Sokszor halljuk, hogy "tennünk kell", de hogy mit, arról megoszlanak a vélemények. Komoly ismeretanyagot gyűjtöttél az évek során, mégis sikerült egy olyan termékkel előállnod, ami megmutatja, hogy pl. "mit tehetünk".
Jila: Így van, rengeteg apró dolgot megtehetünk és minden nap hozhatunk új döntéseket melyek nem csak a saját életünkre lehetnek jó hatással, hanem a környezetünkre is. Ugyanakkor sajnos a környezetvédelem is hamar csak egy divatirányzattá, üzletté vált, melyek még a nagyobb klímaváltozással kapcsolatos rendezvényeken is többségben vannak. Az emberek nagy része még mindig az innovációban és technológiai fejlődésben látja a megoldást, melynek rengeteg árnyoldala van, és szerintem ebből lett elegem. Ezért érdekel egyre inkább az a több ezer éves tudás melyet felhalmoztunk majd elfelejtettünk és a mai napig kutatják, hogy milyen különféle szerepe lehet az életünkben a természetnek és mit is jelent, ha mindebbe beleavatkozunk.
Józsi: Sok jövő vízió disztópikus. Ahol a technológiai fejlődésnek kiváltképp árnyoldalai vannak. Te milyen jövőképpel rendelkezel? Említetted, hogy évezredek tudása a segítségünkre lehet.
Jila: Nem vagyok innováció ellenes, sőt… de isteníteni sem szabad. A tudományba és technológiába vetett hitet sem tartom sem túl ésszerűnek. Sok mindenben fejlődtünk, ugyanakkor rengeteg mindent elfelejtettünk, aminek nagy hasznát vehetnénk a mai napig. Az emberek többsége elkényelmesedett és elbutult a technológiai fejlődésnek köszönhetően.
Józsi: Számomra az a csodálatos, hogy két egyszerű elv, a papírkészítés, és a mag elvetése működő rendszert képez a te projekted esetében!
Jila: Többek között a papírhulladék újrahasznosítása is problémát jelent manapság. A magok elvetése amellett, hogy a biodiverzitás csökkenése ellen tegyünk, és az emberek újra kapcsolatra leljenek önmaguk és a természet között, számomra egyben a gondolatok magjainak az elvetését is jelenti egyben. A papír mint anyag egy kézenfekvő és könnyen lebomló megoldásként szolgált. Tökéletes környezetbarát ajándék és dísz, valamint a workshopokon is ezzel dolgozunk ahol kortól és háttértől függetlenül tanulhatunk egymástól. Emellett jelenleg új típusú magbombákat is tesztelek, melyek már nem papírból készülnek, hanem a magok tartósítására és az emberek és növények közötti gyógyitó ökopszichológiai kapcsolat megerősítésére fókuszálnak. Ehhez jelenleg egy beláthatatlan mennyiségű anyagon rágom át magam, melyet még a tudományos kutatások is csak kis részben tudtak lefedni. Ezeket be fogom mutatni a Sustainability Roots kiállításon.
A Sustainability Roots kiállítás 2020. március 25-én, szerdán, 18 órakor nyílik a Közkincs Könyvtárban Budapesten, a Rákóczi út 11-ben, facebook esemény ezen a linken.
Józsi: Köszönöm Jila, ezt a kisebb interjút, neked a blog olvasói nevében is, és ahogy alakulnak a dolgok, még jelentkezem, és akkor talán a mostani tervekből is megvalósul néhány.
Jila: Nagyon szívesen, és én is köszönöm.
