A film megtörtént események alapján készült. Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) majdnem halálos balesete után átélt küzdelmét látjuk egy másik emberrel, John Fitzgerald (Tom Hardy), és túlélését a feltérképezetlen vadonban, ahol csakis a természet ismeretével, a környezettel összhangban képes életben maradni. Kiváló operatőri munka, gyönyörű helyszínek. 2016-ban Leonardo DiCaprio a filmmel Oscar-díjat nyert, a legjobb férfi főszereplőként.

A visszatérő (The Revenant) amerikai kalandfilm, 151 perc, 2015


Írta: Sós József
Kép forrása: hollywoodreporter.com
(Itt oktatási célból szerepel.)

Jean Paul Gaultier 2007 tavaszi, hordható, hétköznapi viseletre szánt kollekciójából válogattam az alábbi képeket a Solarpunk esztétikája szerint.















































Képek forrása: vogue.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)

A túlfogyasztás napja (angolul „Earth Overshoot Day” – „EOD”), előzőleg úgy ismert, mint az ökológiai eladósodottság napja („Ecological Debt Day” – „EDD”), egy kalkulált illusztratív naptári dátum, amely napon az emberiség évi erőforrás elfogyasztása meghaladja a Föld évi kapacitását, hogy regenerálja azokat az erőforrásokat a következő évre. A túlfogyasztás napját úgy számítják ki, hogy a világ biokapacitását (a természetes erőforrások mennyiségét, amit a Föld abban az évben generált) elosztják a világ ökológiai lábnyomával (a Föld természetes erőforrásainak az évi emberi elfogyasztásával), és ezt megszorozzák 365-tel, a Gregorián naptár napjainak számával:

(A világ biokapacitása / A világ ökológiai lábnyoma) · 365 = A túlfogyasztás napja

Ha ökonomikus szempontból nézzük, a túlfogyasztás napja azt a napot reprezentálja, amikor az emberiség belép az ökológiai deficitbe. Az ökológiában a túlfogyasztás napjának fogalma azt a szintet illusztrálja, amelyen az emberi populáció túllő a célon a környezet kihasználásában. 2019-ben, a világ túlfogyasztás napja, július 29-e. Magyarország saját túlfogyasztás napja, 2019-ben, június 14-e volt.


Forrás: en.wikipedia.org; overshootday.org
Kép forrása: bidorbuy.co.za
(Itt oktatási célból szerepelnek.)

Ahogy a könyv fülszövege írja:

„Pierre Rabhi a kortárs ökológiai gondolkodás egyik legnagyszerűbb alakja, aki alapítványai révén három kontinensen van jelen, és tízezrek életébe hozott változást Afrikától Indiáig. Mint Yehudi Menuhin írja róla: „Ez az egyszerű életszentségű, tisztán és világosan gondolkodó ember, akinek költői szépségű nyelvezete izzó szenvedélyről tanúskodik, saját verítékével termékenyítette meg a meddő földeket.” Ez a kötet filozófiai és bölcseleti írásait gyűjti egybe.

Pierre Rabhi élete önmagában lenyűgöző. Moszlim családban született, huszonévesen Assisi Szent Ferencet választotta példaképül, majd egy olyan aktív életbölcselethez fordult, amelynek középpontjában a természet és a föld szeretete és a „boldog mértékletesség” áll.”

Részlet a könyvből:

„Az elnyomás legfőbb eszköze a csakis piaci alapú „szükségletek” felkeltése a korlátlan profit érdekében. Úgy ösztönzi a fogyasztói társadalom működését, hogy a legnagyobb bőség közepette is mesterséges hiányérzetet kelt.”

A természet / város kettősségének abszurddá vált állapotát éljük. A Föld lakóinak nagy része városokban él, virtuális ételeket fogyaszt, és fogalma sincs, hogyan keletkezik az étel. Sokszor tudós embereknek sincs fogalma, hogy mit lehet tudni a termőföldről, a mezőgazdaság természetes ciklusairól. A 20. század háborúk utáni korszaka 30 évnyi „növekvő” gazdaságot hozott a fejlett országokban, a nagyüzemű mezőgazdaság megjelenése is ekkorra tehető. A jelszó az volt, hogy a növekedés az egész világot magával emeli, ez azonban tévedésnek bizonyult. A „korlátlan növekedés” dogmává vált, egy véges világban minden természeti kincs véges. A pénzben mért gazdaság eredménye, hogy csak az számíthat gazdagnak, akinek sok a pénze, míg lehet, hogy másnak mindene megvan, kevés pénzével mégis szegénynek számít. Ezzel a logikával lettek egész országok leszegényítve. Pierre Rabhi agroökológus, nem szándéka a felelősöket keresni korunk állapotaiért, sokkal inkább az olyan embereket keresi, akik szeretnék kreativitásukat egy a bioszférával együttműködő emberi „fejlődés” szolgálatába állítani.

Remek könyv, Pierre Rabhit volt alkalmam személyesen is hallani, látni néhány évvel ezelőtt a budapesti Francia Intézetben. Minden szavával azt sugallta: „Nyugi, vedd észre, hogy helyén vagy, és oda menj, ahová tényleg szeretnél; lehet, hogy minden, amit birtokolni szeretnél, már jóformán most is a birtokodban van.” Döntsük el: Pénzt akarunk vagy életet?


Írta: Sós József
Kép forrása: lira.hu
(Itt oktatási célból szerepel.)