Általában könnyű hallgatni a jó kritikusokra, akik minden érdek nélkül kritizálnak. Sokszor, ha választanom kell, az ilyen kritikusokra hallgatok. Én magam azonban tartózkodom a nyilvános kritikától, ha csak nem vélem úgy, hogy amit mondok, annak objektív jelentősége is lehet. Elhatároztam hát, hogy kritikát írok egy filmről.

Nem az aktuálissal kezdtem, „A kellemetlen igazság” című film 2006-os, első epizódját azonban mindenképpen megnéztem, mert 2017-ben elkészült a második, és gondoltam, mindenképpen meg kell tekinteni az elsőt, mintegy alapozásként az újabbhoz. Mivel azonban még nem láttam a 2017-est, önálló filmként tekintek a 2006-osra, ami az utóbbi évekig így is volt.

Mindazzal, hogy egy bukott amerikai elnökjelölt a narrátora a filmnek, sőt, időnként a narrátorból főszereplővé válik, mégis hasznos információforrás a film. Al Gore valóban jó előadó, és sok mesterkurzusba illő tudományos eredményt magyaráz el pillanatok alatt. Ez a monodráma csak akkor siklik félre kicsit, mikor Al Gore azon kesereg, hogy ő egy magányos hős, aki ezredszerre mondja el a mondandóját, mégis fogynak a gleccserek. Talán megfeledkezik arról, hogy a környezeti mozgalomhoz sokmillió ember tartozik valamilyen formában világszerte. Kevés olyan morális téma van, amiben sokan így egyetértenek. Politikusként talán magányos harcosként ül a limuzinjában, hogy újabb előadása helyszínéhez tartson, ahol aztán úgy ad elő, mint a legjobb előadók, mégis közönségét arctalannak látjuk.

Még egy elkeseredésre okot adó dolog, hogyha egy valamikori elnökhelyettes, elnökjelölt ennyire nem tud mit tenni a környezetért, akkor az egyszeri ember vajon mire lehet képes?

Az utolsó és egyben legnagyobb elkeseredést maguk a tények jelentik, amiket Al Gore előad. Sőt, ha ekkora volt a jégsapka 2006-ban, akkor most, 2019-ben létezik-e egyáltalán? A légkör széndioxid szintjének növekedés olyan gyors ugyanis, hogy a ránk ömlő információkból nem mindegy, hogy 2006-ból, 2012-ből vagy 2019-ből származnak. Mire valaki leírja, hogy kipusztul egy állat, már talán ki is pusztult. Al Gore-nak mégis nagy érdeme, hogy van olyan híres személy, hogy őrá építhettek egy dokumentumfilmet. És vajon a környezeti kérdések csak a globális felmelegedésről szólnak? Biztos, hogy nem, azonban az üvegház gázok növekedésének olyan közvetlen hatásai vannak, amit visszafordítva valóban rengeteg időt nyerhetnénk, hogy alkalomadtán megleljük belső békénket is.

Végül már csak merem remélni, hogy még okosabb leszek a film 2. epizódját megtekintve is.

A blog bejegyzés a Kellemetlen igazság „An Inconvenient Truth” amerikai dokumentumfilmről (100 perc, 2006) íródott, melyet 2006. november 16-án mutatott be a forgalmazó, a UIP-Duna Film.

A kép forrása: port.hu

(Itt oktatási célból szerepel.)