A chicagói Belmont Radio Corporation a rádiózás kezdetei óta gyártott rádió készülékeket. A magazinok hirdetései azt harsogták, „A legmagasabb színvonalú rádió vevő berendezések gyártója 1925-óta”. Az 1930-as években fából készült rádiókat, az 1940-es években bakelit rádiókat készített a cég. Ez utóbbiak a gyűjtők kedvencei. Az alábbi képeken két catalinból (speciális bakelitszerű anyagból) készült 40-es évekbeli rádiót láthatunk a Belmonttól. Végül egy 30-as években készült fa rádiót, ami nem Belmont, hanem Philco, és jól illusztrálja a kor rádióinak stílusát. Ezen a linken pedig többet megtudhatunk a Belmont rádiókról angolul. 

Kép: A xenobotok békákból kinyert szív és bőr sejtekből készülnek

Kép: A komputer létrehoz egy designt, a bal oldalon, amelyet az élő robot elkészítéséhez használnak, a jobb oldalon 

Kép: az algoritmusok képesek a békasejtek sokféle különböző kombinációjára 

Kép: A xenobotok édesvízben élnek, és hét napig maradnak életben 

Kép: A robotok képesek együtt dolgozni, mint azt megmutatják a nyomvonalak, amit az anyagban hagytak, amibe ültették őket 

S.J.: Mi a tágabb elképzelésed a természettel összhangban lévő építészetről?

T.B.: Valójában a hétköznapok munkamenetében ezek a gondolatok, ehhez a "témához" kötődő gondolkodások motiválnak igazán. Örülnék neki, ha építészként a munkáim zöme ide lenne köthető. Ehhez erre érzékeny emberek (megrendelők) kellenének. Van, hogyne. Jelenleg a lakótelepi környezetem utcáját szeretném Szegeden "rendbe tenni". A tizedik emeleten lakom - sokszor látok fecskéket, esténként pedig denevéreket. A közterületre szeretnék úgy egy zöldítést létrehozni, hogy oda ténylegesen szívesen üljenek le az emberek, beszélgessenek, ismerkedjenek. Legyen ott méhfarm, olyan mézelőkkel amikre ha ránéz a több száz ember a panellakásából akkor boldogsággal töltse el. Jó lenne Szeged igazi és régi arcát is megmutatni. Az alföldi építészetet... Szóval jó lenne olyan utcát megalkotni az Önkormányzat segítségével, ahol fecske, denevér és méh is otthonra lelhet úgy, hogy még park-hangulat is kialakulhat. Az első lépéseket megtettem, az Önkormányzat nem zárkózott el, sőt, éltetik a gondolatot - csak egy kicsit megakadtunk mostanában... Másik vonalon foglalkozni szeretnék a baglyokkal és denevérekkel is. Szintén elindult egy MME-s szakértővel a kommunikáció - meglátjuk, hogy mi lesz... Illetve ha ennyire belementem, akkor még van egy nemzetközi pályázat is, ahol indulni szeretnék a fecskedúccal...



S.J.: Nagyszerű, pont a következő kérdésem a nagyvárosi zöld építészetről szólt volna. Mennyire tűnik grandiózusnak a te elképzelésed, vagy inkább ellenkezőleg, könnyebben megvalósítható?

T.B.: -- illetve meg kell hogy jegyezzem, könnyebb és hasznosabb lehetne a kezdeményezés, ha a segíteni akarók épp ilyen aktívan keresnének lehetőségeket. Sokszor azon kapom magamat, hogy próbálom "guberálni" a lehetőséget.

örülök, ha egybevág a gondolat. mire gondolsz? a fecskeházra vagy a szegedi példára?

S.J.: A szegedi példára ez esetben.

A médiában sok építészeti tervet láthatunk zöld felhőkarcolókról, a városi építészet jövőjéről.

T.B.: Nos, léteznek közösségi kertek - főleg a fővárosban hallottam róluk. Ahol az emberek igénylik, hogy egy kicsit kertészkedjenek és ne a lebetonozott gangudvart nézzék. Miért ne lehetne itt is, ahol elgazosodó, az Önkormányzatnak csak nyűgöt jelentő zöldfoltok vannak? Idilli gondolat, de bíznék benne, hogy akad egy tucat ember legalább, aki szívesen foglalkozna ezzel és innentől kezdve önjáró lenne a dolog. Egyébként pedig látom, hogy az igény és igényesség megvan: a fák tövében látok kis virágágyásokat a szalagtízesek tövében.

Azokhoz képest teljesen reálisnak látom ezt az elképzelést. Lokálisan kezelni és kialakítani itt úgy gondolom léptékében olyan ez a felhőkarcolók és nagyvárosi megoldások fényében, mintha egy kavicsot hasonlítanék egy sziklához nehézségét és realitását tekintve.

Például ha a panelok tetejére kitennénk néhány fadobozt a denevérek számára, már segíthetnénk nekik. Ennyi a megoldás. Az, ha a közösség rakja össze egy hétvégén - akkor már szerintem érezhető a produktum ereje.



S.J.: Számomra nagyon szimpatikus és maximálisan autentikus, hogy a saját lakókörnyezetedet akarod egy kicsit áttervezni.

T.B.: Örülök neki, remélem más is így találja. Utópisztikusnak tűnhet, de egy többlépcsőházas közösgyűlést is szívesen tartanék, fórumot, hogy mit szeretnének...

S.J: Vannak analógiák, az ilyen emberi és "állati" építészetre? (Említetted a közösségi kerteket is.)

T.B.: Nos, biztosan van - bár sokról még én magam sem hallottam. Építészeti (gondolkodási) elv például, hogy tanulmányozzuk a környezetünket (jelen esetben szűkebben az élővilágot) és azt továbbgondolva próbálunk meg alkotni. Az a szemléletmód, ahol a természet és kapcsolódás ilyen erős - az az organikus építészet például.

Érdekes a kapcsolódás, mert adok-kapok helyzetet teremt. Adok 15 db fadobozt a tetőkre és jó esetben denevéreket tudok segíteni. Ők cserébe összeszedik a szúnyogokat esténként.

Fecskéknél ugyan ez.

S.J.: Akkor még hasznot is hoznak.

T.B.: Ha pl. ideális esetet vennék, a lapostetőkre rakhatnánk némi gyepet, virágkultúrát. Cserébe nem fog olyan könnyen átforrósodni a lakás nyáron - illetve rengeteg rovarnak tudunk életfeltételt biztosítani. A több rovarra több fecske és denevér fog jönni, gyarapodni fognak.



S.J.: Beavatnád a blog olvasóit, hogy hol tanultál? Kik vagy mely dolgok inspiráltak?

T.B.: Szegedi vagyok és örökre az is leszek. Szeretem ezt az alföldi, örökké napsütéses várost. Ide jártam építőipari szakközépiskolába - rajz tagozatra. Nyolcadik osztály végén dönteni kellett, merre megy az ember. Nekem jól ment a rajz - hát valahogyan meg is kellene élni belőle... Így jött az építészet. A matek persze nem volt az erősségem, jó sokat szkanderoztam is vele az évek alatt. Érettségi után felkerültem Budapestre (Szegeden nincs felsőfokú építészképzés), majd pedig az Ybl Miklós Építéstudományi Karon építészmérnök diplomát szereztem. A témám halnevelde volt: compókat szaporító komplexum Gödöllőre. Jó barátságba kerültem az ottani Várkonyi Leventével a Halgazdálkodási Tanszékről - sokat segített. Az egyetem alatt ismerkedtem meg Fülöp Istvánnal is, aki építészként oktatott az egyetemen. Az ő nevéhez is fűződik a Népi Építészeti Tudományos Diákkör (NTDK), ahol régi parasztportákat épületestül mértünk fel nyaranta - egyszer az elcsatolt területeken, egyszer pedig a mai határokon belül... Szoros és jó barátság alakult ki, mesterem, mentorom lett. Kiderült, ő a Makovecz Imre és Társai által alapított Kós Károly Egyesülés vándora volt. A magyar organikus építészek társulása... A lényeg a lényeg, hogy a fecskeházzal mesterdiplomát szereztem tavaly és még diploma előtt csatlakoztam az organikusokhoz vándorként. Jelenleg is az vagyok, illetve Sopronban PhD doktoranduszként épületszerkezettant és ehhez kapcsolódó tárgyakat oktatok.

S.J.: Nos, köszönöm ezt a rövid interjút neked, Bence, és a jövőben keresni foglak még, akár a szegedi tervekről, akár organikus építészetről lesz szó.

T.B.: Köszönöm szépen, hálás vagyok, hogy érdemesnek találtad.


Az interjút készítette: Sós József
Képek forrása: Tóth Bence Péter

Alexis Rockman amerikai kortárs festő, akit disztópikus természeti elemeket bemutató fantasztikus festményeiről ismernek, 1962-ben született New Yorkban. Rockman ökologikus témákat feszeget – úgymint a klímaváltozást és a fajok kihalását – nagyméretű képein. Részben művész, részben aktivista, a nézőt társadalmi kérdésekkel konfrontálja nagy műgonddal kivitelezett festményeivel, melyeken állatok és gyorsan változó környezetük láthatók. „Az aktivizmus hagyományait folytatom,” magyarázza a festő, aki hisz abban, hogy „a művészet társadalmi változásokat segíthet elő.”

A következő képek „Rubicon” és „Wonderful World” című sorozataiból származnak.