Néhány napja bejárta a magyar internetet is a hír, hogy az Európai Bizottság betiltana egy sor mindennapos műanyagterméket, például a műanyagtányérokat vagy a szívószálakat, sőt még a fültisztító pálcikákat is. Bár még csak egy javaslatról van szó, már ez is elég nagy zúgolódást váltott ki, úgyhogy érdemes megnézni, miről is van szó pontosan.

A Bizottság javaslata az európai tengerekben és partokon leggyakrabban talált tíz egyszer használatos műanyagtermékre (amelyek az összes egyszer használatos műanyag 86 százalékát jelentik) és az elvesztett vagy elhagyott halászati eszközökre vonatkozik (ezen a linken). A tervezet szerint ez a tíz terméktípus a tengeri hulladék 43, míg a halászeszközök a 27 százalékát teszik ki, így az ezek elleni fellépés együttesen az összes tengeri hulladék 70 százalékát érinti. (Egyébként az összes tengeri hulladéknak a 85 százaléka műanyag.)

A Bizottság arányosságra törekszik, ezért nem mindegyik érintett termékre ugyanazokat a szabályokat akarja ráerőltetni. Csak azokat a műanyagtermékeket tiltaná be, amelyek helyett már van könnyen beszerezhető és megfizethető alternatíva. Ahol ilyen még nincs, ott az azonnali tiltás helyett a használat visszaszorítása a cél, egyrészt tagállami intézkedésekkel, másrészt a gyártókra vonatkozó követelményekkel, harmadrészt hulladékgazdálkodási előírásokkal.

Nézzük, melyik műanyagtermékekkel mit kezdene a tervezet:

Betiltaná a tányérokat, evőeszközöket, szívószálakat, italkeverőket, fültisztító pálcikákat és léggömbpálcikákat. Ezeket kizárólag a mostaninál fenntarthatóbb anyagokból lehetne ezen túl gyártani.

A műanyag italdobozokat csak a dobozhoz rögzített kupakkal vagy fedővel lenne szabad árulni.

Fogyasztáscsökkentést az élelmiszertároló edények és poharak terén akar elérni a Bizottság. Ezeknél a tagállamok meghatározhatnak majd egy nemzeti célértéket, ennek a teljesítéséhez alternatív termékeket kellene elérhetővé tenni és/vagy fizetőssé tenni a műanyagtermékeket.

Az élelmiszertartó edények, gyűjtő és egyedi csomagolások (például csipszek és édességek csomagolása), italdobozok, poharak, filteres dohánytermékek, nedves törlőkendők, léggömbök és könnyű műanyag zacskók gyártóinak a tervezet szerint hozzá kellene járulniuk a hulladékgazdálkodás, illetve az egyszer használatos műanyagtermékekkel kapcsolatos ismeretterjesztés költségeihez. Cserébe gazdasági ösztönzőket kapnának kevésbé környezetszennyező termékek fejlesztésére.

A műanyag flakonokra a tervezet begyűjtési célértéket határoz meg: a tagállamoknak 2025-re ezek 90 százalékát kellene tudniuk visszagyűjteni, például betétdíj rendszer bevezetésével, kibővítésével.

Az egészségügyi betétek, nedves törlőkendők és léggömbök gyártóinak szabványcímkéken kellene tájékoztatniuk a vásárlókat a termékeik műanyagtartalmáról és a káros környezeti hatásaikról.

A tagállamoknak minden egyszer használatos műanyagtermékkel kapcsolatban alaposabban kellene tájékoztatniuk az embereket.

2025-ig a tagországoknak el kellene érniük, hogy az eladott PET-palackok 90 százalékát visszagyűjtsék.

A Bizottság az elhagyott műanyagtartalmú halászeszközök gyártóira hárítaná a kikötőkből való begyűjtésük és elszállításuk költségeit, és nekik is állniuk kellene az ilyen termékekkel kapcsolatos figyelemfelhívást.

A Bizottság számításai szerint a javaslat 2030-ra 3,4 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel csökkentené a károsanyag-kibocsátást, 2030-ig 22 milliárd eurónak megfelelő környezeti kárt előzne meg, és 6,5 milliárd euró megtakarítást jelentene a fogyasztóknak. Bár mindez kétségtelenül pluszköltségekkel is járna, abban reménykednek, hogy az EU-szintű egységes szabályozás versenyelőnyt jelentene, és az európai cégek globálisan is versenyképesebbek lennének a fenntartható termékek piacán.


(Forrás: greenfo.hu; itt oktatási célból szerepel a szöveg.)
(A kép forrása: nhm.ac.uk; itt oktatási célból szerepel.)