John M. Johansen (1916-2012), amerikai építész, számos mozgalomhoz kötődik. A nano-rendszerek felfedezése és a nanotechnológia megjelenése inspirálta, hogy kialakítsa a molekuláris építészet irányelveit. Programozható fejlődő szerkezetekként képzelte el a jövő házait, melyek a növényekhez hasonlóan nőnek ki a földből. Az alábbi szövegek az építész weboldaláról származnak:



Elméleti építészeti tervezés

Egy többemeletes lakóház felnövekedése


A komplikáltabb építési típusok molekuláris mérnöki tervezésének további demonstrálására, nemcsak egyszerű házakról van szó, hanem akár többemeletes lakóházakról. Ebben az esetben egy bonyolultabb szerkezetet várnánk, mely szakaszokban növekszik, és komplikáltabb programozó stratégiák kontrollálják a növekvést.

Először is, teljes mértékben feltehetjük, hogy a molekuláris növekedési folyamatok, jóllehet ebben az esetben nagyobb kiterjedésűek, ugyanazok, mint a Molekulárisan Növesztett Házé. Az építési területen az ágyásból, gyökér, szár, ág, platform, rács, membrán, és nyílások fejlődnek. Ellenőrzött fény, öntisztulás, önjavítás és önlebontás keletkezik.

Egy ekkora méretű szerkezet nagyobb léptékű tartószerkezetet kíván, az lenne kívánatos, ha több ültetvényt helyeznének el az ágyásban, amik aztán összeérnek, mindegyik teremne egy csoport szárat és indát, mint tartóoszlopokat, mindegyiket azonos vagy éppen különböző programmal látnák el, melyeket szigorúan ellenőriznek.

A szerkezet növekedése fázisokban történne; mondjuk, hogy egy négy- vagy hatemeletes növekmény esetében, összhangban a bérleti és marketing elemzéssel; mikor szükséges, a növekedés megállítható lenne, hogy más időben újra aktiválható maradjon. A nyersanyag feltöltése folyékony formában az eredeti ágyásban, következő fázisokat táplálhat. Az elkövetkező jövőből visszatekintve, emlékezhetünk az uniformizált tervezésű lakóegységeinkre, melyekben kicsi volt a mozgástér a személyes önkifejezésre, és emberietlennek tekinthetjük őket. A bonyolult programozási rendszerek elősegítik majd a nagyobb sokféleséget, különösen a belsőépítészet terén. Képzeljük csak el az alapvető építészeti struktúrát, ami a növekedésből ered, mely egy központi, mindenre kiterjedő kód szerint történik, mely által az egész struktúrát elérik, a lakóegységeknél és minden gyakori szolgáltatás esetében.

De képzeljük el azt is, hogy minden lakóegység esetében szeparált, helyi ágyásról gondoskodnak, és mindegyikben különálló program súgja meg a rendszernek, miként növekedjen, és ennek része a személyre szabott belsőépítészeti növekedés, a teljes növekedés alkotórészeként. Ilyen különleges programok könnyen beszerezhetők lennének a helyi bérleti ügynökségtől, vagy egyéni terveket készíthetnek designerek, a lakó kívánságai szerint bármilyen enteriőrt, a múlt és jelen stílusait, vagy bármit, ami elképzelhető. Az alaprajz elrendezésének átalakítása, világítás, felület-anyagok és bútorok a lakóegységben csupán kisebb komplikációt jelentenek. Akárhogy is, az alapvető forma és karakter, mind a házé és lakás külsőjéé és belsőjéé a növekedési folyamatot fogja kifejezni. – John M. Johansen


Folyt.:



Molekulárisan épített ház (a 2200-as évben)


A következő egy napló, amit egy molekulárisan épített ház tulajdonosa írt az építés folyamata közben. Az építkezés a 2200-as évben történik.


1. nap: Megkezdődnek a földmunkálatok a területen, ahol az összeszereléshez szükséges ágyást elhelyezik.

2. nap: Az ágyás elkészül az építési területen, válogatott kemikáliák és alapanyagok kerülnek oda folyékony formában. A különböző nyersanyagokat az ágyáson található gödrökbe pumpálják.

3. nap: A programot, melyet egy építész terveiből fejlesztettek ki, és molekulárisan megterveztek és modelleztek, ceremoniálisan elhelyezik az ágyásban. Azon ámulunk, hogy ez a program kifejezi mindazt, amit sokáig a rajzok, leírások és stratégiák jelentettek egy építés lebonyolításánál.

4. nap: A molekuláris növekedés, egy érrendszer formájában, megkezdődik. Azzal veszi kezdetét, hogy gyökerek nőnek ki a kémiai kompozitból. Felfelé és kifelé terjeszkednek a gödrökből a földszinten, a gyökerek csírái gerendákat formálnak, ahogy vízszintesen kiterjeszkednek a ház szélességében, ahol felfelé kunkorodnak, hogy megtartsák a felépítményt. Keresztbordák csatlakoznak a gerendákhoz, és megformálják a földszint platformját.

5. nap: A felépítmény növekedése az elsődleges homlokzati és beltéri függőleges bordák kifejlődésével kezdődik. A kisebb összekötő bordák kitöltődése – „a rács” – szintén elkezd fejlődni. A rácsoknak különböző sűrűsége van, és úgy programozták őket, hogy a feszültségi kívánalmaknak megfeleljenek – hogy kevésbé legyenek sűrűk, és inkább nyitottak egy olyan mintázatban, melyben speciális elemek, pl. ajtónyílások vannak. Finom háló minták és membránok tűnnek elő, mint védelmező záró részek, és az alaprajz elrendezés szerinti felosztó elemek. Egy idegi hálózat, mely továbbítással kommunikál, és nem előreprogramozott, társul az érrendszerhez, és megkezdi működését.

6. nap: A felsőbb szintek, melyeket oldalsó támasztékok tartanak, ágaznak elő a főbb szerkezeti bordákból, egy rügyező központi spirális lépcsővel érhetők el. A homlokzati védő membránok rejtik az enteriőrt. A membránok molekulái összekapcsolódnak, hogy törhetetlen anyagot alkossanak. A membrán: úgy nyitja és zárja önmagát, amelyet két molekuláris aktivitás követ. Először, a membránokat egy manuális elválasztó elektromos áram segítségével molekulárisan választja el, hogy rajta nyílás képződjön. Másodszor, más molekulák, melyek úgy viselkednek, mint az izmok a nyílás szélén, elhajlanak, hogy a homlokzaton kinyíljon a membrán. Belépünk a házunkba.

7. nap: Első alkalommal tapasztaljuk meg a teret, tágas egy kis házhoz képest. A fény átvilágít az áttetsző membránokon. Egy jelre, ezek a membránok változni képesek az áttetszőtől az átlátszatlanig, és áttetszővé, hogy kilátást nyújtsanak bárhová, bármikor, amikor akarjuk. A házunk önfenntartó, minden külső szolgáltatástól függetlenül funkcionál. Napenergia működteti a fűtést, hűtést, a szemét újrahasznosítását, és a víz tisztítását. Az ágyás és az érrendszer, melyek létfontosságúak voltak a házunk felnövekedéséhez, megmaradnak, és további anyagokat biztosítanak, mikor javításra vagy változtatásra van szükség. Az enteriőr befejezi a növekedését körülöttünk. A „testtartó”, amit annak idején kanapéként emlegettek, székek, asztalok és ágyak nőnek ki a padlóból, a falbordákból, és lógnak le az ívelt boltozatból – a bútorzat, mint a struktúrának magának a kiterjesztése. A padló, egy „átalakítható helyreigazodó szőnyeg,” egy rugalmas, molekuláris, szivacsos anyagból áll össze, ami minden kényelmünkért felelős, a tapintóérzéknek hóbortos tapasztalat.

8. nap.: Következő nap visszatérünk, hogy a házunkat már családiasabb állapotban találjuk. Mint „fény modulátor,” a membrán válaszol a folyton változó környezetre, hogy felhősnek, opálosnak, fátyolosnak, irizálónak, átlátszatlannak tűnjön. Egy művészi, organikus, védelmező gubót készítettünk magunknak.

9. nap: Hat napi molekuláris növekedés után, beköltözünk. A ház előre látja változó igényeinket, kiterjeszti a lakóteret, hogy kis dolgozószobát formáljon, újra elosztja a hálószobákat, átrendezi és újratervezi a „testtartókat,” és a kerekes lábaikat arrébb tolja. Ezek az alakváltozások a molekuláris építészet flexibilitását demonstrálják. Sok év múlva, ha nem találunk vevőt a házunkra, lebontjuk, vagy pontosabban, a ház lebontja önmagát. Az építési növekedés műveletei visszaforgathatók lesznek jövőbeni építkezésekhez. – John M. Johansen