I = P · A · T

Az egyenlőségjel egyik oldalán áll az emberi tevékenység hatása a környezetre (I), a másik oldalán pedig három faktor áll: a populáció (P), gazdagság vagy bőség (A) és a technológia (T).

Annak az érvényességét, hogy környezetre gyakorolt hatást kifejezzük, mint független faktorok egyszerű eredményét, és a faktorok helyénvalóságát és összehasonlító jelentőségét vitatják a környezetvédők, és a témával foglalkozó tudósok. Pontosabban, sokan szentelnek figyelmet a három faktor köztes összefüggéseinek; míg mások igyekeznek belenyomni más faktorokat az egyenletbe, úgymint politikai és társadalmi struktúrákat, valamint a jótékony, csakúgy mint a káros környezeti hatásokat.



A története

Az egyenletet 1970-ben fejlesztették ki, Barry Commoner, Paul R. Ehrlich és John Holdren vitája során. Commoner úgy vélte, hogy a környezetre gyakorolt hatások az USA-ban, egyszerűen az előállítási technológiákban történt változások eredményei, melyek a II. világháborút követték, és napjaink környezeti elhasználódására fókuszált. Ehrlich és Holdren úgy vélték, hogy mind a három faktor fontos, azonban hangsúlyozták az emberi populáció növekedésének a szerepét, egy szélesebb skálára fókuszálva, ami kevésbé tér- és időspecifikus.

Az egyenlet segíthet megérteni néhány faktort, amelyek befolyással vannak az emberi hatásokra a környezetben, sőt gyakran idézték úgy, mint a számos szörnyű környezeti jóslatnak az alapját, melyek az 1970-es években láttak napvilágot.

Az egyenletben az a szép, hogy túl egyszerű. A gazdagságot (A) leírhatjuk úgy, mint GDP/Személyt, a technológiát (T) pedig úgy, mint emisszió/GDP-t. Az egyenlet akkor így néz ki:



Ha a Populációt és a Személyt, valamint a GDP-t kihúzzuk, akkor kijön az eredmény: „Emisszió = Emisszió”. Mindazonáltal számos elemet építhetünk az egyenletbe.



Paul R. Ehrlich és John Holdren 1971-ben felvázolták a túlnépesedés veszélyeinek azóta is létező aggodalmát. Az, hogy a populációs bomba nem robbant fel a 20. század második felében, nagy részben az új mezőgazdasági eljárásoknak köszönhető, mint pl. a műtrágyázás, mely megnövelte az élelmezés kapacitását, így nem lett világszintű az éhezés. Minden más az egyenlet szerint változhatott: a populáció (P) gazdagság (A) és technológia (T) növelte a hatást (I). Kérdés, hogy a 21. században hogyan lehet a túlnépesedő Föld népét ellátni megfelelő élelmiszerrel, és megfelelő javakkal, vagyis önmagunkat hogyan leszünk képesek ellátni, és hogyan alakul a környezetre gyakorolt hatás, melyet fenntarthatóvá kell tenni, mert a műtrágyával és társaival csak néhány évtizedet sikerült nyerni a népességnövekedés és az I = PAT viszonylatában.



A cikk forrása részben az „I = PAT” angol nyelvű Wikipedia szócikk, részben a Harvard Egyetem környezet-energetikai kurzusán tanultak. A kép eredeti forrása: en.wikipedia.org (itt oktatási célból szerepelnek.)