Az „Elbűvölő üvegek” rovatban most csalok, ugyanis a képeken látható világítótestek nem üvegből, hanem selyemből készülnek. De készülhetnének akár üvegből is, nem ez a fontos. Páratlan kinézetük miatt mutatom be őket, ebben a blog bejegyzésben.
Készítőjük, Allyson Clark 1999 óta készít tündérszárny kosztümöket, azóta fejlődik keze alatt a szárnyak, lámpák, fejfedők és tündérfigurák technikai tudása. Az USA nyugati partján, nyári fesztiválokon kezdett árusítani, ma már a weboldalán található shopból világszerte rendelnek tőle design tárgyakat. A kedvelt ihletadó forrásai a századfordulós fantázia illusztrációk, a természeti világ, és a szecessziós művészet.
A művész weboldala: https://www.littlewingfaerieart.com/
Írta: Sós József
Infó: littlewingfaerieart.com
Képek forrása: littlewingfaerieart.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
Repedezett föld alakú sivatagi tetőzet alatt bújik meg a földalatti oázis
Repedezett hasadékokban, mint a napégette sivatagi területeken, ez a magával ragadó park az égre nyitott, hasadékok hálózatával, így nyújt menedéket embernek és növénynek. Az elsüllyedt oázist a Thomas Heatherwick Studios tervezte, ez a masszív Al Fayah Park több mint 120 ezer négyzetméteres területet fog át, és játszó és piknikező helyeket is biztosít, előadó tereket és fesztivál helyszíneket, zöldséges kerteket és őshonos virágokat, patakokat.
Bárkinek ismerős lehet a kiszáradt föld formája, ami a design koncepció vezető eleme, azonban ez több mint csupán az építész modorossága. Túl a vizuális inspiráció természetes forrásán, a tájépítészeti stratégia az Egyesült Arab Emírségek klíma feltételeire adott válasz – a tetőszerkezet levél formájú fedelei az alsó teret hidegen tartják, és megóvják a nedvesség eltávozásától.
A jelszerű struktúra szándékolt, hogy vonzza a látogatókat. A hely számos rekreációs lehetőséget biztosít, tanulásra és szórakozásra is alkalmas. A tetőzet alatt 20 méter magas kert található, a tetőzet pedig sétára is alkalmas a hidegebb, esti órákban.
Forrás: weburbanist.com
Képek forrása: dezeen.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
Repedezett hasadékokban, mint a napégette sivatagi területeken, ez a magával ragadó park az égre nyitott, hasadékok hálózatával, így nyújt menedéket embernek és növénynek. Az elsüllyedt oázist a Thomas Heatherwick Studios tervezte, ez a masszív Al Fayah Park több mint 120 ezer négyzetméteres területet fog át, és játszó és piknikező helyeket is biztosít, előadó tereket és fesztivál helyszíneket, zöldséges kerteket és őshonos virágokat, patakokat.
Bárkinek ismerős lehet a kiszáradt föld formája, ami a design koncepció vezető eleme, azonban ez több mint csupán az építész modorossága. Túl a vizuális inspiráció természetes forrásán, a tájépítészeti stratégia az Egyesült Arab Emírségek klíma feltételeire adott válasz – a tetőszerkezet levél formájú fedelei az alsó teret hidegen tartják, és megóvják a nedvesség eltávozásától.
A jelszerű struktúra szándékolt, hogy vonzza a látogatókat. A hely számos rekreációs lehetőséget biztosít, tanulásra és szórakozásra is alkalmas. A tetőzet alatt 20 méter magas kert található, a tetőzet pedig sétára is alkalmas a hidegebb, esti órákban.
Forrás: weburbanist.com
Képek forrása: dezeen.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
Az erdővel betelepített osztrák futball stadion
A „For Forest – A természet véget nem érő látványossága”, Klaus Littmann művészeti projektje, a klagenfurti Wörthersee stadiont Ausztria legnagyobb public art installációjává változtatta.
A projekt kigondolója a képzőművész, Klaus Littmann – akinek az ötlete Max Peintner több mint 30 éves ceruzarajza nyomán támadt, aminek a címe „A természet véget nem érő látványossága” – és ezt a képet bontakoztatta ki azzal, hogy ezt a megdöbbentő disztópiát ültesse bele a valóságba.
Peintner 1970-es évekbeli ceruzarajza, a természeti környezetünket fenyegető veszélyt úgy tolmácsolja, hogy egy gondolatkísérletet alkalmaz, azt az ötletet, hogy képzeljünk el egy olyan időt, amikor az erdők, csupán, mint kiállítási tárgyak léteznek.
Az évek során a rajz elkezdett terjedni, több mint 20 német nyelvű könyvben szerepelt, és számos nemzetközi publikációban.
300 fát felhasználva, néhányuk akár hat tonnát is nyom, a tájépítész Enzo Enea fedte be a stadion pályáját a közép-európai erdők kevert karakterisztikájához hasonló módon.
Az erdő a stadionban 2019. szeptember 8-tól október 27-ig látható.
Miután a kiállítás bezár, a fákat újraültetik a közelben, és „megmaradnak, mint egy erdő szobor emlékezete.”
Forrás: theguardian.com
Képek forrása: theguardian.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
A „For Forest – A természet véget nem érő látványossága”, Klaus Littmann művészeti projektje, a klagenfurti Wörthersee stadiont Ausztria legnagyobb public art installációjává változtatta.
A projekt kigondolója a képzőművész, Klaus Littmann – akinek az ötlete Max Peintner több mint 30 éves ceruzarajza nyomán támadt, aminek a címe „A természet véget nem érő látványossága” – és ezt a képet bontakoztatta ki azzal, hogy ezt a megdöbbentő disztópiát ültesse bele a valóságba.
Peintner 1970-es évekbeli ceruzarajza, a természeti környezetünket fenyegető veszélyt úgy tolmácsolja, hogy egy gondolatkísérletet alkalmaz, azt az ötletet, hogy képzeljünk el egy olyan időt, amikor az erdők, csupán, mint kiállítási tárgyak léteznek.
Az évek során a rajz elkezdett terjedni, több mint 20 német nyelvű könyvben szerepelt, és számos nemzetközi publikációban.
300 fát felhasználva, néhányuk akár hat tonnát is nyom, a tájépítész Enzo Enea fedte be a stadion pályáját a közép-európai erdők kevert karakterisztikájához hasonló módon.
Az erdő a stadionban 2019. szeptember 8-tól október 27-ig látható.
Miután a kiállítás bezár, a fákat újraültetik a közelben, és „megmaradnak, mint egy erdő szobor emlékezete.”
Forrás: theguardian.com
Képek forrása: theguardian.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
2055-öt írunk. A földi élet katasztrófába fordult az éghajlatváltozás miatt. Egy idős történész, aki a Globális Archívumban dolgozik, egy olyan raktárban, ahová az emberi kultúra kincseit hordták össze, a megóvás reményében, a vesztébe rohanó emberiségről készült videókat néz képernyőjén. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem állítottuk meg a klímaváltozást, amíg még volt rá esély? Talán az embert genetikailag úgy programozták, hogy az azonnali veszélyt igyekszik elhárítani, a hosszú távú problémákkal viszont nem foglalkozik? Vagy egyszerűen csak túl hülyék voltunk, hogy felfogjuk az éghajlatváltozás várható hatásait?
Néhány weboldalon nem kapott túlságosan sok csillagot a film a felhasználók értékeléseinél, azonban én ajánlom mindenkinek, mert érdekes a koncepciója. Egy elpusztult világba csöppenhetünk, ahonnan nézve tényleg nagyon hülyének tűnünk.
(A hülyeség kora, színes, szinkronizált angol film, 89 perc, 2009)
Írta: Sós József
Info: fna.hu
Kép forrása: empireonline.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
A holland falu, Sint-Michielsgestel, déli végében található a négyszintes Zöld villa, ami a szomszédos épületek urbánus formájához alkalmazkodik, azonban egy rácsszerkezetű „állvány” rendszer fedi be a ház teljes külső felületét, változatos növény beültetésekkel, ami segít összhangba kerülnie a közeli folyó, rétek és fák bukolikus tájképével.
Az egy irodának, a földszinten, és öt lakásnak, az emeleteken, helyet adó épületet az MVRDV építész iroda, és társai, a Van Boven Architecten tervezték. Folytatták az utcafrontok formációját, adoptálták a manzárd tető formáját, a korábban felépített épületektől. Ezzel a formával együtt, akárhogy is, a Zöld villa drasztikusan különbözik az utca más házaitól, az anyaghasználatában; egy „állvány”, ami polcokból áll, különböző mélységben, cserepes növények, bokrok és fák bőségét tartja, úgymint aranyfa, jázmin, fenyő és nyírfa. Ez a megközelítés az MVRDV hitéből gyökerezik, miszerint a fenntarthatóság nem csak technológiai kihívást jelent, hanem az életmódban történő pozitív változást, olyan urbánus terekkel, amiket a természeti táj részének tekinthetünk.
Forrás: mvrdv.nl
Képek forrása: treehugger.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
Andy Thomas, ausztrál digitális művész munkássága vizuális fúziót képez a természet és a technológia között. Növények, rovarok és gépek fotóit komponálja mesterséges formákkal együtt különböző 3D programokkal. A leglényegibb folyamata a művészetnek, amit megteremt, egy szimbólum, ami az emberiség folyamatos romboló tevékenységét jelképezi a természeti világban. A fotografikus kísérletei ahhoz vezették őt, hogy felkeressen olyan egzotikus helyeket, mint Borneó, Laosz és Tasmania esőerdői, és a Daintree folyó.
Az ő képeiből válogattam alább, és látható egy videója is.
A művész weboldala: https://andythomas.com.au/
Forrás: psy-amb.blogspot.com
Képek forrása: andythomas.com.au
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
Képek forrása: andythomas.com.au
(Itt oktatási célból szerepelnek.)