Friss és máris a szemétben

By Józsi - június 21, 2019


Kert a tetőn, Brooklyn, New York, 6000 négyzetméteres farm a metropolisz sziluettjében 


Valentin Thurn a „Friss és máris a szemétben” (Taste the Waste) című többszörösen díjnyertes filmje arra keresi a választ, miért dobjuk ki a boltok polcain lévő élelmiszer több mint a felét. A felelet nem más, mint a kereskedők esztétikai irányelvei, melyek szerint csak bizonyos méretű, színű, formájú gyümölcsök, zöldségek, hús, tojás kerülhet a boltokba, és a többi mehet a kukába. A boltokban pedig leselejtezik a lejárati idő közeledtével az árut. Nem számít, hogy több ezer kilométert utazott az élelmiszer, ha itt kidobjuk.

Megismerkedhetünk a városi kertészekkel, méhészekkel, a kukabúvár freeganekkel, az étel bankkal és a közvetlenül a termelőktől kapható élelmiszerpiacokkal, akik mind próbálják ésszerűsíteni a fogyasztási szokásokat. Azonban az, amit Észak-Amerikában és Európában kidobunk, elegendő lenne ahhoz, hogy abból a világ éhezői jóllakjanak. A filmből egyéb érdekes és felháborító ellentmondást tudhatunk meg a jelenlegi fogyasztói kultúrából.



Az összes Németországban eldobott élelmiszer értéke megegyezik az Aldi teljes éves forgalmával 


(Színes, magyarul beszélő német dokumentumfilm, 54 perc, 2010)


Info: fna.hu, 1.wdr.de
Képek forrása: 1.wdr.de
(Itt oktatási célból szerepelnek.)

  • Share:

You Might Also Like

0 Comments