Kert a tetőn, Brooklyn, New York, 6000 négyzetméteres farm a metropolisz sziluettjében
Valentin Thurn a „Friss és máris a szemétben” (Taste the Waste) című többszörösen díjnyertes filmje arra keresi a választ, miért dobjuk ki a boltok polcain lévő élelmiszer több mint a felét. A felelet nem más, mint a kereskedők esztétikai irányelvei, melyek szerint csak bizonyos méretű, színű, formájú gyümölcsök, zöldségek, hús, tojás kerülhet a boltokba, és a többi mehet a kukába. A boltokban pedig leselejtezik a lejárati idő közeledtével az árut. Nem számít, hogy több ezer kilométert utazott az élelmiszer, ha itt kidobjuk.
Megismerkedhetünk a városi kertészekkel, méhészekkel, a kukabúvár freeganekkel, az étel bankkal és a közvetlenül a termelőktől kapható élelmiszerpiacokkal, akik mind próbálják ésszerűsíteni a fogyasztási szokásokat. Azonban az, amit Észak-Amerikában és Európában kidobunk, elegendő lenne ahhoz, hogy abból a világ éhezői jóllakjanak. A filmből egyéb érdekes és felháborító ellentmondást tudhatunk meg a jelenlegi fogyasztói kultúrából.
0 Comments