Bevezetés a Permakultúra elméletébe
Permakultúra design filozófia
Hogy kihal-e az emberiség saját hülyesége miatt, még nem tudni. Azonban saját halálunkról dönthetünk, abban a tekintetben, hogy ha egyszer eljön a vég, tudjuk, hogy megpróbáltunk tudatosan élni, és morális felelősséget vállaltunk. Azt, hogy valaki a saját használatán túl felhalmozza a javakat, és használja a földet, a világ meghódítása, csakis tragédiába torkollhat, mint ahogy a hódítók mindig elbuknak. Végtelenség a végesség univerzumában nincs. Az ökológiai katasztrófák pedig közismertek.
Amit már megtettünk a földdel, azt kivételesen visszacsinálhatjuk, (a bioszféra élő rendszereinek regeneráló képessége miatt). Csupán együtt kell működnünk, mindenki érdekében. A legnagyobb hülyeség, amit tehetünk, ha egymással versenyzünk. És mikor lépjünk, ha nem most? Ez itt már a kezdet. Vagy valami a kezdet után.
Ne fecséreljük az időt azzal, hogy destruktív rendszerekhez kapcsolódunk, gondoljuk ezt át, mit tartunk érdemesnek arra, hogy figyelmünket és pénztárcánkat ráfordítsuk, mivel a saját létezésünket fordítjuk rá. Sok tudós szerint a végső időszakban élünk, hogy a legnagyobb katasztrófákat megelőzzük. Ne hagyjuk, hogy beleszórakoztassanak minket abba, hogy minden olyan, mintha jó úton haladna. A jelenlegi élet fennmaradása, és gyarapítása a cél.
Az évezredről évezredre fejlődő tudomány mindig átmeneti volt, és a legutóbbi időkre specializált területekre bomlott szét. Az ember a funkcionáló elemeket vette szemügyre, és elvesztette azt a képességét, hogy környezetére, mint integrált rendszerekre tekintsen. Az élet sokkal inkább kooperatív, mint kompetitív. A baktériumok, növények, állatok. Az élet egy nyitott rendszer, olyannyira nyitott, hogy képes az evolúcióra. Lovelock a Gaia hipotézissel úgy írta le a földi környezetet, mint egyetlen hatalmas élőlényt. Az egyetlen kakukktojás ebben a rendszerben az emberi lény; ezért kell kooperatívnak lennünk az élő környezettel, többet profitálhatunk belőle, ha Gaia jól érzi magát. A vallásokban is az életnek közös eredete van, mind ugyanolyan varázsütésre keletkeztünk. A tudományt saját mohóságunk miatt kaptuk meg (az almát a fáról); felelőtlen végcélja az legyen, hogy űrhajóra szállva elhagyjuk a haldokló bolygónkat, új kiaknázandó otthont keresve?
Ha nem tekintünk úgy a létünkre, hogy harmóniára törekedjünk, talán az emberiségnek semmi keresnivalója nincs ezen a világon. Találjunk magunknak morált, valamilyen filozófiát, aminek segítségével érettebben viselkedhetünk ebben a földi világban. Ha szerencsések vagyunk, rajtunk is múlhat, hogy milyen az életünk minősége.
A permakultúra etikájának három alapelve van:
1. Törődj a Földdel: Biztosítsd az összes élő rendszerek számára, hogy folyamatosan szaporodjanak.
2. Törődj az emberekkel: Biztosítsd az emberek számára, hogy mindenhez hozzáférjenek, amire az életükhöz szükségük van.
3. Húzd meg a populáció és a fogyasztás határait: Szükségleteink megszervezésével lehetővé tesszük, hogy az iménti másik két alapelv érvényesülhessen.
A természetet nem felhasználjuk vagy kihasználjuk, hanem dolgozunk vele. Egy embert sem úgy ítéljünk meg, hogy „Mit kaphatok tőle?” Inkább úgy, hogy „Mit fogunk együtt csinálni?” – így viszonyuljunk a természethez is. Az egyik háborúhoz vezet, a másik békét ad. A válaszok a kérdésektől függenek. Ki kell tapasztalnunk, hogyan tudunk jól kérdezni, az élő környezet válasza is ettől függ.
A radikális újítás tabu volt az ősi társadalmakban. A modern ember sokszor talált olyan lehetőségeket, amik egy ideig jók voltak, aztán katasztrófához vezettek (pl. a mezőgazdaságban is). Olyan tervekre van szükség, amik hosszú ideig működnek, a túlélésünk érdekében. A SZÜKSÉG SZABÁLYÁT kell követnünk, és érintetlenül kell hagynunk minden élő rendszert egészen addig, amíg puszta szükségből, használnunk nem kell. Ekkor lép képbe a FENNTARTÓ HASZNÁLAT SZABÁLYA – amikor szükségünk van a természeti erőforrásra, törekednünk kell a következőkre:
- Redukálni a szemetet, szennyezést
- Teljesen visszaadni az elvett ásványi anyagokat
- Óvatos energia gazdálkodást folytatni, és
- Kiértékelni a hosszú távú, negatív, bioszociális hatásokat a társadalomra, és fellépni annak érdekében, hogy ezeket kiküszöböljük.
Életünk során tetteinknek áruk van. Ezek a gyakorlatban lehetnek pénzügyiek, szociálisak, környezetiek, esztétikaiak vagy energetikaiak, és mind érvényesülnek túlélésünk során.
Az élet törvénye a hozzáadás, ahogy az élőlények élnek a társulásokban. Az élet együttműködik, és nem szembehelyezkedik a másikkal. Az élet egy nagy „családot” alkot. Az érett erkölcsiség sokakat arra vezet, hogy fenntartható módon kezdjenek élni. Ennek gyakorlati megvalósítása a permakultúra.
A nagykultúrájú gazdálkodás csak kihasználta a föld erőforrásait, a világon sok helyen a termőföldből sivatag lett; míg az ősi kultúrákban sokszor egy-egy erdőben gazdálkodtak, és tudták, hogy az unokájuk unokája nem vágja ki az erdőt. A permanens mezőgazdaság egyik fő vonása, hogy az energiát, amire a rendszernek szüksége van, maga a rendszer állítja elő. Ma egy átlagos mezőgazdasági területen a növények külső energiaforrástól függnek. Az 1. ábra megmutatja, hogy az erdők nem termelnek nagyobb hozamot, mint az éves elvetett növények, azonban nagyon eltérő tápanyagra és üzemanyagra van szükség a termeléshez.
A mezőgazdaság energetikája az egész társadalomra hatással van. Alacsony vagy nagy energiaigényű társadalmat érünk-e el vele? Kihasználjuk-e a földet, és máshonnan vesszük-e el az energiát (pl. Harmadik világ). Ha az emberek maguknak termelnének, felszabadulnának egy sor teher alól, és a szemléletük is megváltozna. A permakultúra stabil és funkcionális tájképet eredményezne, a rosszul tervezett városok és háztartások pedig lassan átalakulnának valami használhatóbbá.
Permakultúra a tájban és a társadalomban
A permakultúra már meglévő rosszul használt mezőgazdasági területek, kertek rehabilitációjára is alkalmas. A világ összes táján találkozhatnánk vele, ha az embereknek lenne alkalmuk alkalmazni. Egy megművelt (megtervezett) ökoszisztéma és egy természetes élőhely között az a különbség, hogy a művelt területen a biomassza feladata, hogy az ember által kiválasztott növényt táplálja energiával. Ez az ember központú (antropocentrikus) rendszer, ahol a hozam az emberközpontúság ellenére mégis egy kis részét képezi a rendszer eredményeinek.
Van egy természet-központú módja is a tervezésnek, amikor is nem is annyira tervezzük meg a dolgokat, hanem a természettől tanulunk, és hagyjuk, hogy az saját törvényei szerint működjön. Sok faj a tápanyagokat és az energiát újrahasznosítja. A kertünkben a mi feladatunk, hogy a komposztot vagy a mulcsot visszajuttassuk a talajba. Így aktívan veszünk részt a termőföld formálódásában, a természetben ezt a munkát más fajok végzik.
Jóvátehetetlenül beleavatkoztunk a földi ökoszisztémába, azonban ezentúl jó lenne, ha:
- további megmaradt erdőségekhez és egyéb területekhez nem nyúlnánk, megőrizve azokat
- rehabilitálnánk a sérült természeti rendszereket, stabil állapotba hozva őket
- a lehető legkevesebb földhasználattal alapoznánk meg a jövő mezőgazdaságát
- a ritka és veszélyeztetett fajok védelmére még nagyobb hangsúlyt helyeznénk.
A permakultúra mint tervezési rendszer, leginkább a harmadik állítással rokon, azonban sok ember, aki etikusan gondolkodik, mind a néggyel egyetért. Mégis a legjobb, hogyha azt vesszük alapul, hogy a mezőgazdasági munkához is számos más élőlény segítségét kell igénybe vennünk.
A világ változik, és vele ökoszisztémák mennek tönkre. A legjobb három dolog, amit tehetünk:
1. Tegyünk a természeti együttesek túlélése érdekében, hagyjuk, hogy a vadon meggyógyítsa önmagát.
2. Rehabilitáljuk a leromlott vagy erodált földet, komplex pionír fajokkal és hosszú életű növénytársulásokkal (fák, cserjék, talajtakarók).
3. Teremtsük meg saját komplex élő környezetünket, annyi faj vegyen minket körül, amennyi csak lehetséges, vagy amennyire csak szükségünk van.
Ha belegondolunk, nem csak őshonos fajok vesznek körül minket. Ma már úgy nézhetjük őket: „a Földön őshonos.” Létre hozhatunk új vagy rekombináns ökológiákat, tulajdonképpen ezt tesszük, amikor nyárra a szobából kivisszük a melegkedvelő növényeinket.
Világunkban, ami olyannyira szennyezett, hogy az élet ahhoz próbál alkalmazkodni, talán két dolgot tehetünk:
- A házunkat és kertünket rendben tartjuk, a helyet, ahol élünk.
- Másodsorban limitálnunk kéne a bolygónk népességét, mert tényleg nem fogunk elférni.
Talán kissé intim témát feszegetünk most, azonban most is vannak olyan helyek a világban, ahol a népesség hosszú ideje stabil. Jó lenne mindenhol ezt a példát követni. Sok ember van, akik önfenntartók, szél és napenergiát használnak: csökkentik a regionális energiaszükségletet, amit a hálózatnak kéne ellátnia. Sokszor csúszunk képmutatásba, hogy kiállunk az erdőkért, de újságot vagy papírcsomagolást veszünk, kemikáliákkal telilocsolt ételt veszünk, ellenezzük a műanyagot, mégis akad belőle bőven. Ha mégis nagy tömegben lépünk föl valódi céljaink elérése érdekében, akkor nem marad elszigetelődve egyetlen emberi cselekvés sem, hanem megváltoznak a körülmények, most és a jövő számára.
Egy olyan világban élünk ugyanis, ahol minden anyagnak megvan a maga szerepe, nem mindegy, mi hová kerül, pedig ugyanabból a titokzatos szubsztanciából épül fel minden az univerzumban. A permakultúra semmi újdonságot nem tartalmaz. Mindig is velünk élt egy más módon. Úgy őrzi meg az energiát, hogy többletet termel. Csupán emberi alkalmazása tűnhet a nyugati ember számára forradalminak.
Ebben a sorozatban a permakultúrás tervezéssel ismerkedünk meg.
Bill Mollison könyve alapján írta: Sós József
Képek forrása: Bill Mollison – PERMACULTURE, A Designers’ Manual; en.wikipedia.org
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
A permakultúra már meglévő rosszul használt mezőgazdasági területek, kertek rehabilitációjára is alkalmas. A világ összes táján találkozhatnánk vele, ha az embereknek lenne alkalmuk alkalmazni. Egy megművelt (megtervezett) ökoszisztéma és egy természetes élőhely között az a különbség, hogy a művelt területen a biomassza feladata, hogy az ember által kiválasztott növényt táplálja energiával. Ez az ember központú (antropocentrikus) rendszer, ahol a hozam az emberközpontúság ellenére mégis egy kis részét képezi a rendszer eredményeinek.
Van egy természet-központú módja is a tervezésnek, amikor is nem is annyira tervezzük meg a dolgokat, hanem a természettől tanulunk, és hagyjuk, hogy az saját törvényei szerint működjön. Sok faj a tápanyagokat és az energiát újrahasznosítja. A kertünkben a mi feladatunk, hogy a komposztot vagy a mulcsot visszajuttassuk a talajba. Így aktívan veszünk részt a termőföld formálódásában, a természetben ezt a munkát más fajok végzik.
Jóvátehetetlenül beleavatkoztunk a földi ökoszisztémába, azonban ezentúl jó lenne, ha:
- további megmaradt erdőségekhez és egyéb területekhez nem nyúlnánk, megőrizve azokat
- rehabilitálnánk a sérült természeti rendszereket, stabil állapotba hozva őket
- a lehető legkevesebb földhasználattal alapoznánk meg a jövő mezőgazdaságát
- a ritka és veszélyeztetett fajok védelmére még nagyobb hangsúlyt helyeznénk.
A permakultúra mint tervezési rendszer, leginkább a harmadik állítással rokon, azonban sok ember, aki etikusan gondolkodik, mind a néggyel egyetért. Mégis a legjobb, hogyha azt vesszük alapul, hogy a mezőgazdasági munkához is számos más élőlény segítségét kell igénybe vennünk.
A világ változik, és vele ökoszisztémák mennek tönkre. A legjobb három dolog, amit tehetünk:
1. Tegyünk a természeti együttesek túlélése érdekében, hagyjuk, hogy a vadon meggyógyítsa önmagát.
2. Rehabilitáljuk a leromlott vagy erodált földet, komplex pionír fajokkal és hosszú életű növénytársulásokkal (fák, cserjék, talajtakarók).
3. Teremtsük meg saját komplex élő környezetünket, annyi faj vegyen minket körül, amennyi csak lehetséges, vagy amennyire csak szükségünk van.
Ha belegondolunk, nem csak őshonos fajok vesznek körül minket. Ma már úgy nézhetjük őket: „a Földön őshonos.” Létre hozhatunk új vagy rekombináns ökológiákat, tulajdonképpen ezt tesszük, amikor nyárra a szobából kivisszük a melegkedvelő növényeinket.
Világunkban, ami olyannyira szennyezett, hogy az élet ahhoz próbál alkalmazkodni, talán két dolgot tehetünk:
- A házunkat és kertünket rendben tartjuk, a helyet, ahol élünk.
- Másodsorban limitálnunk kéne a bolygónk népességét, mert tényleg nem fogunk elférni.
Talán kissé intim témát feszegetünk most, azonban most is vannak olyan helyek a világban, ahol a népesség hosszú ideje stabil. Jó lenne mindenhol ezt a példát követni. Sok ember van, akik önfenntartók, szél és napenergiát használnak: csökkentik a regionális energiaszükségletet, amit a hálózatnak kéne ellátnia. Sokszor csúszunk képmutatásba, hogy kiállunk az erdőkért, de újságot vagy papírcsomagolást veszünk, kemikáliákkal telilocsolt ételt veszünk, ellenezzük a műanyagot, mégis akad belőle bőven. Ha mégis nagy tömegben lépünk föl valódi céljaink elérése érdekében, akkor nem marad elszigetelődve egyetlen emberi cselekvés sem, hanem megváltoznak a körülmények, most és a jövő számára.
Egy olyan világban élünk ugyanis, ahol minden anyagnak megvan a maga szerepe, nem mindegy, mi hová kerül, pedig ugyanabból a titokzatos szubsztanciából épül fel minden az univerzumban. A permakultúra semmi újdonságot nem tartalmaz. Mindig is velünk élt egy más módon. Úgy őrzi meg az energiát, hogy többletet termel. Csupán emberi alkalmazása tűnhet a nyugati ember számára forradalminak.
Ebben a sorozatban a permakultúrás tervezéssel ismerkedünk meg.
Bill Mollison könyve alapján írta: Sós József
Képek forrása: Bill Mollison – PERMACULTURE, A Designers’ Manual; en.wikipedia.org
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
0 Comments