A környezeti aktivisták fák tetejére építettek kunyhókat a németországi Hambach-erdőben. A témával foglalkozik ez a 2018-ban íródott cikk. (Az erdőben az utóbbi években is felléptek aktivisták, az újabb fejleményekről most nem ejtek szót.) Charli Shield írása:

Európa szívében, Nyugat-Németországban, a francia és belga határ közelében, egy darabka ősi erdő ezer éves fákat és rengeteg vadat foglal magába. De egy másik faj is él ott az erdőben – a miénk.

Körülbelül 150 ember él jelenleg a Hambach-erdő megmaradt részén, sokan rögtönzött faházakban. Bár egy faházban élés idillinek tűnhet, a környezetvédelmi aktivisták közül sokan a hat év nagyobb részében otthagyták megszokott életüket – áram és folyóvíz nélkül élve – az erdő védelme érdekében, és kiálltak a fosszilis üzemanyag-ipar ereje ellen.

Több száz rendőr kísérte el az RWE (egy német multinacionális energia vállalat) munkásait védelem céljából, amikor szeptember 5-én, szerdán az erdőbe látogattak, hogy kiutasítsák a tüntetőket az erdőirtásra készülve. Bár a művelet többnyire békés volt, egy aktivistát letartóztattak, miután ellenállt a rendőröknek.

Az aktivisták viccelődnek „veszélyes fegyvereik” kapcsán, pl. egy üres tűzoltó készülékről van szó. Néhány nappal a szeptember 5-i rendőri intézkedés előtt Herbert Reul, Észak-Rajna-Vesztfália állam belügyminisztere figyelmeztette a rendőrséget és az RWE munkatársait, hogy a Hambach-erdőben „rendkívül erőszakos baloldali szélsőségesekkel” lesz dolguk. A tiltakozó csoport tagjai cáfolták Reul leírását.

Az évek során a rendőrök már összecsaptak a tüntetőkkel a Hambach-erdőben. 2017-ben a rendőrség paprikaspray-t alkalmazott a tüntetők feloszlatására a tervezett fakitermelés előtt. A küszöbön álló kilakoltatás valószínűleg az eddigi legnagyobb konfrontációt eredményezi.

Íme egy nemrégiben végzett RWE irtási kampány eredménye, amely 2016 októberétől 2017 márciusáig tartott. A háttérben a niederaussemi erőmű füstje látható. Évente több mint 29 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással Európa harmadik legszennyezőbb erőműve. Az olyan mérgező kibocsátások miatt, mint a higany és a kén, Németország második legmérgezőbb erőművének is tekintik.

„Ügyifogyi” azóta a Hambach-erdőben a fák teteje között él, amióta az RWE szénbányaprojekttel szembeni ellenállás 2012-ben elkezdődött. Úgy véli, hogy az erdő elleni csata kritikus fordulópont a német éghajlat-politika szempontjából, és a kormány döntése a „megadom magam a lignit erőpolitikának, [vagy] védjük meg életfenntartó alapunkat ezen a bolygón” között hezitál.

Az egykor kiterjedt Hambach-erdőnek csak mintegy 10 százaléka élte túl a bánya támadását. A maradék aprónak tűnik, összehasonlítva a bánya hatalmas kiterjedésével, amely már körülbelül 85 négyzetkilométeren terül el. De a környezetvédők szerint az erdő óriási ökológiai értékkel rendelkezik, nagyszámú és biodiverz ökológiának ad otthont, beleértve a veszélyeztetett állatfajokat is.

A Hambach bánya, amely Aachen és Köln között található, Németország legnagyobb külszíni bányája. Itt az RWE hatalmas kotrógépeket használ a lignit kivonására a földből. A lignit azon fosszilis tüzelőanyagok közé tartozik, amelyek égetve a legtöbb szén-dioxidot bocsátják ki. Ami a Hambach-erdőből megmaradt, az az utolsó bástya a bánya terjeszkedése elleni hosszú harcban.

A környezetvédelmi aktivisták több mint hat éve erőszakmentes ellenállást tanúsítanak az RWE szénbánya-bővítés ellen. Cselekedeteikkel azt állítják, hogy nemcsak meg akarják menteni a Hambach-erdőt a pusztulástól, hanem üzenetet is küldenek a világnak arról, hogy milyen veszélyes következményekkel jár a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének előtérbe helyezése a fontos ökológiai területekkel szemben.

Az aktivisták a világ minden tájáról támogatták az akciót azzal, hogy napokig vagy hetekig ott tartózkodtak ideiglenesen. Az elmúlt hat évben az aktivisták szó szerint alternatív közösséget építettek ki az erdőben. Bár egyelőre nem világos, mi fog történni a tüntetők és a fosszilis üzemanyagok óriása közötti harcban, a potenciális kilakoltatás mindig lehetséges az erdőben lakók számára.