A levelek is ellátják ezt a funkciót, és Sanchez-Vidal és csapata a mallorca-i strandokról ezeknek a partra vetett növényeknek a gyűjtése során megállapította, hogy a tengerifű szálak fele tartalmazott törmeléket, ami kb. 600 darab műanyagot tartalmaz levél-kilogrammonként.

A tudományos jelentésekben közzétett megállapítások szerint a szorosan kötött Neptunus labdáknak csak 17% -a tartalmazott műanyagot, azonban sokkal nagyobb arányban, kb. 1500 darabot kilogrammonként.

A tengeri fű csupán a tengerfenék 0,02 százalékát fedi le, de az Északi-sarktól a trópusokig növő 70 fűfaj fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt az emberek és más fajok számára.

Ezek alkotják a parti tengeri táplálékrendszerek alapját, óvodaágyakként szolgálnak a halak és rákok ezernyi faja számára, valamint fontos élőhelyként szolgálnak a dugongok, a manátuszok, a ráják és a csikóhalak számára. Megakadályozzák a tengerparti eróziót, és kipárnázzák partvonalakat a viharok hatásait is mérsékelve, csökkentve az általuk okozott károkat.

Ezenkívül 35% -kal gyorsabban különítik el a szén-dioxidot, mint a szárazföldi erdők, ezáltal ténylegesen „a föld tüdejévé” válnak.

 

Már harmadik éve palántázok koktélparadicsomot (időnként más zöldségeket és virágokat is), tavaly a párommal készítettünk egy régi ládából magaságyást is, amit idén az ablakkeret gyűjteményemből kiegészítettem egy sufni-tuning üvegház/fóliasátorrá. Az éjszakai hideg ellen igyekeztem megvédeni őket a hideg májusban az üvegablakokkal és az oldalára hirtelen ötlettől vezérelve (sok időm nem lévén komplexebb megoldásra) folpackot celluxoztam. Most így május közepéről visszatekintve azt mondhatom, bevált! Szeretnék majd még ilyen nagyobb virágládákat készíteni lomtalanításból szervált és félretett lécekből (nem bonyolult egyébként), mivel nincs sok helyünk a paradicsomoknak, így viszont a házunkhoz vezető útra is lehet ültetni – mindig van még hely növénynek! :D

Lehetnének ideálisabb körülményeim, pl. több hely, több napfény, stb., de igazából már megszoktam, hogy mindig azok között a körülmények közt kell kreatívnak és boldognak lenni, ami megadatik. Ráadásul nagyon fontos számomra, hogy még ha éppen lenne is rá pénzem, akkor se feltétlenül valami fancy drága új termékkel oldjam meg a kerti dolgaimat, hanem inkább újrahasznosítsak, vagy magam csináljam meg, lehetőség szerint természetes anyagokból. Számomra a két kezem közül előkerült tárgynak nagyobb az értéke akkor is, ha éppen nem szoborról vagy más műtárgyról, pusztán egy virágágyásról vagy akár egy tál koktélparadicsomról van szó. Ez egyfajta átlelkesítése, átlényegítése a környezetemnek. Ez nekem azt az élményt adja, hogy közelebb érzem magam a természethez és jobban magam urának érzem magamat – a meg tudom csinálni érzés fantasztikus! Persze nem mindig van időm ilyen dolgokra sajnos – ilyenkor lesz az „üvegház” fala celluxozott folpack…