Tervezte: Renzo Piano; 1998-ban készült el 

A kanak kultúra fejlődésének megértése létfontosságú része volt ennek a projektnek - megismerkedve a kanak történelemmel, környezettel és hitvilággal, válhatott lehetővé egy olyan épület megtervezése, ami beleilleszkedhet ebbe a kontextusba. Közeli munkakapcsolat a helyi emberekkel, Marie-Claude Tjibaou (Jean-Marie Tjibaou – a névadónak, aki helyi politikai szereplő volt, az özvegye) és az antropológus Alban Bensa elengedhetetlen részei voltak ennek a tanulási folyamatnak. A kanak emberek szoros kapcsolata a természettel jelentette az inspirációt a projekthez, ami két fő célt kívánt elérni: az egyik a kanak építési módszerek reprezentálása, a másik pedig a modern anyagok használata, mint az üveg, alumínium, acél és a modern fényforrások alkalmazása a tradicionális fa és kő mellett. A Központot, melyet az RPBW (Renzo Piano Building Workshop) tervezett, „kunyhók” csoportja alkotja, kis pavilonok és befásított terek. Egy földnyelven helyezkedik el, melynek Tina-félsziget a neve, három oldalról víz veszi körül. A hely buja növényzetét ösvények és csapások vágják át, ezek között vannak a „falvak”: épületek csoportjai, melyek erősen illeszkednek környezetükbe, és félkör alakú elrendezésük meghatározza a nyílt közösségi területeket. 

Az új-kaledóniai kunyhók szerkezetét és főként a funkcionalitását reprodukálták és alkalmazták, mind építészeti, mind társadalmi szempontból. Tíz kunyhó helyezkedik el, három különböző méretben, 20-tól 28 méter magasságig, mindegyik összeköttetésben áll egymással sétaösvényeken. A Kulturális Központban ezek a kunyhók különböző funkciókat szolgálnak. Az első csoport kiállítási tereket foglal magába, a második sor kunyhó kutatási helyszíneknek, konferencia teremnek és könyvtárnak ad otthont. Az utolsó sor kunyhó zenei, tánc, festő és szobrász stúdiókat tartalmaz. Ezek az épületek ívelt alakúak, ami a tradicionális kanak konstrukciókra utal, azonban itt a hagyományos szövött növényi rostok helyett fa bordákat és léceket használtak: tradíciók szerinti külső, amelyen belül a modern technológia minden előnye biztosított. Az alacsony karbantartási igényű, termeszeket taszító iroko fát választották a projekthez. Az épületek rendkívül hatékony passzív szellőzőrendszerrel rendelkeznek, ami szükségtelenné teszi a mechanikus légkondicionálást. A kettős külső homlokzatnak köszönhetően a levegő szabadon kering a rácsos fa rétegek között. A homlokzat nyílásainak szögét úgy alakították ki, hogy befogják a tenger felől érkező monszun szeleket, az uralkodó széljárásnak megfelelően. A levegő áramlását állítható zsaluk szabályozzák, amelyek gyenge szél esetén nyílnak meg, hogy friss levegőt engedjenek be, de a szélsebesség megnövekedésével záródnak. Amikor ezt a rendszert megtervezték, ezt az egyedi megoldást méretarányos modelleken szélcsatornában tesztelték.