A német kutatóhajó, a Polarstern visszaérkezett kikötőjébe, miután egy jelentős expedíciót hajtott végre az Északi-sarki-óceánon. 

A hajó egy évet töltött el az Északi-sark környékén, sokszor lekapcsolták a motorokat, és a vízi jármű a Jeges-tengeren sodródott. 

A cél a sarki klíma és annak változásának tanulmányozása volt. 

Az expedíció vezetője, Prof. Markus Rex egy intéssel érkezett vissza. „A sarki jég megszűnőben van,” mondta. 

„A régió veszélyben van. Szemtanúi voltunk, hogyan tűnik el a jég, és az olyan területeken, ahol sok méter vastag jégnek kellene lennie, sőt, még az Északi-sarkon is – a jég eltűnt,” mondta az Alfred Wegener Institute tudósa egy média konferencián, amit Bremerhavenben tartottak hétfőn. (A cikk 2020. október 13-án, kedden íródott.)

A Polarstern kutatóhajó azért volt szolgálatban, hogy dokumentálhassa, hogy a nyár folyamán a jég a modern korszakban valaha volt második legkisebb méretű kiterjedése volt tapasztalható. 

A lebegő jég 3,74 millió négyzetkilométer alá zsugorodott. A szatellitek létezése óta ez a rekord csak egyszer dőlt meg, 2012-ben, amikor a jég kiterjedése csupán 3,41 millió négyzetkilométer volt. 

A csökkenés trendje kb. 13% per évtized, átlagosan a szeptemberi hónapban. 

„Ez megmutatja az Északi-sark melegedését,” mondta Prof. Rex. „A jég eltűnőben van, és ha néhány évtizeden belül egy jégmentes Északi-sarkunk lesz – az nagyfokú hatással lesz az egész világ klímájára.” 

A hajó múlt év szeptember 20-án hajózott ki a norvégiai Tromsø-ből. A projekt neve: Multidisciplinary drifting Observatory for the Study of Arctic Climate (MOSAiC). 

Az elképzelés az volt, hogy a norvég sarkkutató, Fridtjof Nansen történelmi útját járják újra, aki 125 évvel ezelőtt kelt át a sarki jégen először. 

A Polarstern kutatóhajó az Északi-sarkvidék szibériai oldalán ágyazódott be a jégbe azzal a szándékkal, hogy átúszik a világ tetején, és Grönlandtól keletre kerül elő.

Ennek a hajóútnak a folyamán kutatók százai szálltak a fedélzetre, hogy a régió környezetét tanulmányozzák. 

Műszerek együttesét helyezték el, hogy megpróbálják pontosan megérteni, hogyan válaszol az óceán és az atmoszféra a melegedésre, amit az üvegházhatású gázok mennyiségének globális növekedése kényszerít a sarkvidékre.

A koronavírus csak rövid időre szakította félbe az expedíciót – nem azért, mert a résztvevők megbetegedtek volna, hanem a hajó egy ponton arra kényszerült, hogy elhagyja a jégtáblákat a tudósok újabb rotációjáért. Más hajóknak és repülőgépeknek kellett volna kiszállítaniuk a résztvevőket rögtön a Polarstern kutatóhajóra, azonban a nemzetközi mozgásbeli korlátozások rendkívül megnehezítették ezt az év első és középső felében. 

A hiányok ellenére, Prof. Rex a MOSAiC projektről nagy sikerként nyilatkozott. 

Az adatok tömege és a minták most már a kutatók birtokában vannak, és felhasználhatók a jövőbeli klímaváltozás sokkal szilárdabb modellezésére, mondta a kutató. 

A MOSAiC olyan a tudósok számára, mintha elárulták volna nekik egy bonyolult óra belső működését, mondta. 

„Megnéztük az összes különböző elemet, a sarkvidéki rendszernek a különböző csavarjait és rugóit. Most már jobban értjük az egész óraművet, mint korábban bármikor. Valószínűleg újraalkothatjuk a sarkvidéki rendszert, mint komputer modellt,” mondta a riportereknek.