Úgy döntöttem, megírom újabb filmkritikámat, ami igazából nem is kritika, hanem formájában egy vázlat vagy kivonat a „2210: A nyugati civilizáció vége?” című film mondandójából. A NatGeo mozija ugyanis, a többihez hasonlóan vérprofi dokumentumfilm, és célja a tudományos ismeretterjesztés, így az én filmkritikám célja is ez. Valahogy úgy, hogy mire kimennek a fejemből azok a fontos mondatok, amik elhangzanak a filmben, ránézhessek erre az irományomra, és menten felidézhessem őket.

A film olykor a jelenben játszódik beszélő közelképekkel és narratív felvételekkel, olykor a történelemben színészekkel, és időnként a jövőben, 2210-ben, ahol a jövő régészei kotorásznak jelen „nyugati” civilizációnk romjai közt. Hiszen a film témája nem más, mint jelen civilizációnk leendő összeomlása, annak mikéntjét és okait vizsgálja.

Három ősi civilizáció bukását elemzi: a rómaiak, a maják és az anasazi indiánok kultúráit. Mindhárom kultúra bukását az idézte elő, hogy növekedésre alapozott gazdaságú, túlbonyolódó államokat szerveztek, amik elérték növekedésük határait és lehetőségeit, így összeomlottak.

Az anasazi indiánok fejlett kultúráját példának okáért a nagy népsűrűség mellett megjelenő vízhiány pusztította el. A filmben pedig láthatjuk a kaliforniai nagyvárosokat, hogy mekkora most az aszály, miközben a 20. század során sok házhoz úszómedencét építettek egy olyan természeti környezetben, ahol az öntözés előtt sivatag volt. Los Angeles folyója úgy néz ki, mint egy kis patak a széles betonmederben. Az egyik narrátor elmeséli, hogy „Los Angeles városa elrendelte, hogy csak kedden és pénteken öntözhetünk. Ha hétfőn, szerdán és csütörtökön locsolom meg a virágaimat, akkor csillagászati vízdíjat fogok fizetni.”

Kanadában már olajhomokot bányásznak, hiszen fogy bolygónk kőolaj készlete, a teljes kimerülésig csupán évtizedek vannak hátra. A másik narrátor azt hangoztatja, hogy az ökourbanizmus és a tömegközlekedés, valamint a megújuló energiák használata megoldás a közelgő összeomlás megakadályozására. Bemutatják a Mojave-sivatagban található tükrös naperőművet, valamint szó esik a szél energiájáról, azonban egy harmadik narrátor kijelenti, hogyha az összes talpalatnyi területet, ami alkalmas rá, ilyen erőművekkel építenénk tele, akkor se lenne annyi energiánk, ami a mostani globális kultúrát elláthatná, helyettesítve a fosszilis erőforrásokat. Mindazonáltal, „jól fogunk élni, de másképp, ha mindent [zöld megoldásokat] bevetünk.”

Azonban a jövő régészei ismét felbukkannak, hogy jelenünk romját vizsgálják, és megtudjuk, hogy 2010-re az emberiség a mezőgazdaságra alkalmas területek 90%-át hasznosította a Földön. „Az utóbbi 60 év folyamán, mintha petróleummal locsoltuk volna a földet.” A műtrágyákkal és egyéb vegyszerekkel valamint a gépek melléktermékeivel tönkretesszük a földet, ami nem más, mint néhány centiméternyi termő talajréteg. Ennek jó részét porként elfújja a szél, így „centiről centire ássuk le magunkat”, míg „1 cm termőföld kialakulása 500 évbe is telhet.”

A környezet és közgazdaságtan kapcsolata a régi kultúrák összeomlása és a 2008-as pénzügyi válság analógiája nyomán kerül morális elemzés alá a filmben. Valamelyik narrátor mondja: „egy olyan kultúra részesei vagyunk, amely szinte erkölcsi kötelességgé teszi a személyes sikert, és a személyes hasznot.” A pénzügyi válságot analizálva pár mondatban elhangzik, hogy a pénz egy darab papír, mellyel az emberek megállapodnak, hogy elfogadják azt, ez a bizalomra épül. Ha azonban a pénzügyi bizalom nincsen, akkor nincsen társadalom, csak egyének csoportja, akik a saját érdekeiket képviselik.

A fejlődés és összeomlás kapcsolatában a jelenlegi úton úgy vagyunk, mint az Alice Csodaországban meséjében, ahol „egyre gyorsabban kell futnunk, csakhogy egy helyben maradhassunk”, ami a globális felmelegedés, és az ellene való küzdelem sztorija.

Mindenesetre a rómaiak, maják és anasazi indiánok sokmillió leszármazottja él ma közöttünk. Az emberi fajnak az is a sajátossága, „hogy a nehézségekre egyszerűsítéssel, és alkalmazkodással reagál.”

Nos, ez az én kivonatom, a filmet mindenképpen érdemes megnézni!

A blog bejegyzés a 2210: A nyugati civilizáció vége? „2210: The Collapse?” színes, magyarul beszélő amerikai dokumentumfilmről íródott, (94 perc), melyet 2010-ben mutattak be.

A kép forrása: natgeotv.com

(Itt oktatási célból szerepel.)