Most írom a következő film ismertetőmet, mely egy ördögi kört jelentő témáról szóló filmről ad tájékoztatást, a „Műanyag bolygó” című osztrák-német dokumentumfilmről. Az előző ismertetőhöz hasonlóan ez is amolyan vázlat, kivonat jellegű szöveg, ha valaki megvárná, hogy a filmből hangozzanak el a továbbiakban itt leírt információk, akkor itt függessze fel az olvasást, míg meg nem nézte a filmet. Aki nem bánja, hogy száraz módon értesüljön, az olvasson csak tovább!

A rendező, Werner Boote, aki szereplőként is viszi a narratívát, személyesen is érintett, fiatalon elhunyt nagyapja műanyag gyártó volt. A film a műanyagról szól, a bronzkorhoz és vaskorhoz hasonlóan most a műanyag kor gyermekei vagyunk. Werner, aki már gyerekkorában megszerette a műanyag szagát, a film forgatása során értesül, hogy ez az illat nem más, mint a műanyagból felszabaduló mérgező anyagok szaga.

Volt idő, amikor még nem létezett a műanyag, mígnem 1907-ben fel nem találták a bakelitet. Csak Európában évi 60 millió tonna műanyagot gyártanak, ami negyede a világ össztermelésének. Ha a pillepalackok helyett üveget használnánk, sokkal több energia kellene a szállításhoz, így logikusnak tűnik a műanyag használata. Az ipar minden ágazata függ a műanyaggyártástól – egész életünket meghatározza a műanyag.

A műanyag azonban igenis veszélyes, mert bomlik, és bekerül a táplálékláncba. Alattomos, mert pl. egy pelenka 200 év alatt bomlik le, így rengeteg ideje van káros anyagokkal terhelni a környezetet. Pl. az ételek tárolására használt háztartási műanyag dobozok használat közben sérülnek, és kioldódnak belőlük a káros anyagok, de ugyanígy minden műanyag tárgyból.

Évente kb. 60 kg műanyagot dobunk ki. A filmen látunk egy kalkuttai szeméttelepet, ahol a guberálók legkevésbé jelentős csoportja gyűjti a műanyagot, a jelentősebbek fát és fémet keresnek. Boote elmondja véleményét, miszerint ha az ipar többet fizetne a használt műanyagért, nem hajítanánk ki olyan lazán a műanyag tárgyakat.

A Csendes-óceán vízében 60 az 1-hez a műanyag és a plankton aránya, az állatok megeszik a műanyagot, és elpusztulnak. [A szemét nem mindig a vízfelszínen úszik, ahogy gyakran látjuk a médiában, hanem belekeveredik a víz alsóbb rétegeibe is, így azt „senki se szedi ki”.] Az édes vizű folyókban köztes nemű halak fordulnak elő egyre gyakrabban a műanyagszennyezés toxinjai miatt. A „Biszfenol A” nevű anyag ugyanis, ami a műanyagokból kimosódik hasonlóképpen hat a szervezetre, mint a hormonok. Az emlősöknél is elváltozást okoz a petesejtekben, és csökkenti a spermatermelést, valamint az agyi fejlődésre is hatással van.

Ha valami műanyagba van csomagolva, akkor biztosak lehetünk benne, hogy tartalmaz Biszfenol A-t. Nos, ha az élelmiszergyártóknak kötelessége feltüntetni, hogy az élelmiszerben milyen anyagok vannak, akkor a csomagolás gyártóknak is kötelessége kellene, hogy legyen feltüntetni, hogy mi van a csomagolásban!

A műanyaggyártás hőskora óta annyi műanyagot termeltek, hogy abból akár 6 rétegnyi nejlonnal is körbetekerhetnénk a Földet. Léteznek azonban úgynevezett „bioműanyagok” is. Pl. amik cukornád hulladékból készülnek. Ám amikor bevizsgáltak 6 biológiailag lebomló készterméket, kiderült, hogy az egyik rákkeltő volt, ráadásul a mérgező műanyag gyermekeknek készült termék volt. Léteznek komposztálható műanyagok is, melyek növényi alapanyagból készülnek, azonban aggályos a koncepciójuk, hiszen pl. a biodízel vagy bioetanol esetében ehető növényekből készül a biomassza. Még gyerekcipőben jár a bioműanyag koncepciója, 0 egész akárhány százalék a részesedése az egész műanyag piacon.

Az újrahasznosított műanyagok esetében senki sem tudja, milyen vegyszereket használnak az újrahasznosításhoz. A legtöbb újrahasznosított műanyagból úgynevezett másodosztályú műanyagot készítenek, pl. szennyvíz csöveket. Az ezen a csövön átfolyó szennyvíz azonban további káros anyagokat mos ki a műanyagból.

Végül egy beszélgetésből megtudjuk a céltudatos műanyag ipar jövőbeli elképzeléseit. „A jövő műanyaga okos lesz: érzékeny és intelligens – rengeteg dolgot tud majd, pl. hogy mikortól romlott egy étel, azt is tudja majd, hogy hol van a világban. Képes lesz amolyan öngyógyításra, ha megsérül, azonnal rendbe hozza magát. Képesek leszünk olyan jeleket kibocsátani, amik megváltoztatják az alakját.”

És hamarosan a film végére érünk. Nincs kétség afelől, hogy ezek után csak kétségekkel élhetünk a műanyagok közt. Az élet maga lesz egy káros szenvedély, a fenti információk birtokában.

Az ismertető témája a Plastic Planet, színes szinkronizált osztrák-német dokumentumfilm, 95 perc, 2009.

A képek forrása: wernerboote.com, detektor.fm
(Itt oktatási célból szerepelnek.)