A velomobil

By Józsi - április 03, 2019

Mi az a velomobil?

A velomobil, velomobile, velomobiel vagy bicikli kocsi egy emberi erővel hajtott jármű, aminek aerodinamikus és időjárás ellen védő részei vannak. Hasonlóak a fekvő kerékpárhoz és triciklikhez, azonban áramvonalas burkolatuk van. A burkolatot rászerelhetik egy burkolás nélküli biciklire, vagy a burkolat a szerkezet integráns része lehet, hasonlóan, mint a fasávokból összeenyvezett törzsű repülőgép.

Története

Az I. világháború előtt Charles Mochet épített egy kicsi négykerekű „bicikli”-kocsit fia számára. Mochet számos modellt épített a kis járművekből, melyeket „Velocar”-nak nevezett el. Néhány modellnek két ülése volt, a legtöbbet pedál hajtotta, azonban, ahogy teltek az évek, sokukba kis motort épített. A Mochet velocar-oknak vékony fa/rétegelt lemez teste volt acél vázon.

Néhány további korai velomobilnak textil teste vagy „bőre” volt, melyet lazán varrtak rá az egymáshoz közel elhelyezett drótokra vagy csövekre, aztán lefestették egy folyadékkal, ami ha megszáradt, rázsugorította a textilt a drót/cső szerkezetre, hogy szorosan álljon a konsrukció. Ezt a módszert széles körben használták a korai repülőgépeknél, és ez lehetőséget biztosított a pille könnyű súly eléréséhez egy relítve low-tech anyaghasználattal. Ezt olykor „madárkalicka” konstrukciónak hívják, mivel a tartószerkezet az egymáshoz közel helyezett drótokkal hasonlít a madárkalicka szerkezetéhez, és mivel az összezsugorodott textilen áttetszenek a drótok/csövek. A módszer előnytelenségei közé tartozik a konstrukció költségessége, a sok összekapcsolódó szerkezeti elem miatt; és amiatt, hogy a forma sok lapos panelből áll, ami limitálja a bőr finomságát, és annak aerodinamikáját.

A kétüléses People Powered Vehicle

Az 1970-es években elkészült a „NépHajtotta Jármű” (People Powered Vehicle). Ez egy kétüléses, „társasági” tandem volt, egy acél alsó vázzal, és öntött műanyag testtel. Jól megtervezett darab volt, és valamivel 50 kg fölött volt a súlya; egy nemrég restaurált darab 59 kg súllyal rendelkezik. Mindamellett, hogy nem hozta be a neki szánt nagy elvárásokat, mint praktikus, mindennapi jármű, a pozitív jellegzetességei, mint a könnyen állítható és kényelmes ülések, egymástól független pedálozás mind az utasnak és a vezetőnek, megfelelő csomagtér és relatíve jó időjárás elleni védelem, nem tudtak felülkerekedni a negatív tulajdonságokon, mint a komplex, nehéz és rosszul elhelyezett háromsebességű váltó dobozon, nem hatékony fékeken, és a pedálokon, amik acél rudakon csúszkáltak, miáltal nehéz lenne mindennapi használatra a közlekedési eszköz.

A kétüléses, nyitott tetejű Fantom

Svédországban egy kétüléses design készült el, aminek „Fantom” volt a neve, melyet nem elkészült modellként, hanem tervrajzokként árusítottak, és rendkívül népszerű lett; a tervrajzok többmint 100.000 másolatát adták el, azonban csak kevés volt azok száma, amiket kiviteleztek. A korai bicikli kocsik nem tudtak a legszélesebb körben elterjedni, mert az emberek a motorizált közlekedést választották.

A velomobilnak azonban van egy rajongó tábora, és igaz, hogy az automobilokhoz képest ritka jelenségnek számít, gyakran láthatjuk közlekedési eszközként vagy reklámhordozó járműként a városokban is.

Csináld magad velomobilok

Köszönhetően a növekvő Csináld magad mozgalomnak, és az egyre élénkebb érdeklődésnek a környezetbarát „zöld energia” iránt, néhány hobbi mérnök megkísérelte megépíteni saját velomobilját készletekből, megszerzett alkatrészekből, vagy nulláról kezdve. A piacon kapható hasonló méretű velomobilok árához hasonlítva, a csináld magad velomobilok jóval olcsóbbak.

Talán a legtöbbet használt velomobil alkatrész készletek az „Alleweder” különböző modelljei, amiket előre elkészített aluminium lemezből készítenek, és az áruk kedvezőbb. Több velomobil gyártó ajánlja modelljeit, mint alkatrész készleteket a saját összeszereléshez (Räderwerk Milan Mk2 + Milan SL, Beyss Go-One Evo K + Go-One Evo Ks, Alleweder A9/Sunrider Mk2 például) kedvezőbb áron.