Maya denveri (Colorado, USA) képzőművész, aki textillel is foglalkozik.

instagram: @honey.lemonade

Maya olyan szuper volt, hogy rászánta az időt, hogy csevegjen velünk az egyedi kimonójáról és az örökségéről.

Mi tesz téged hapává? [A Hapa angolul azt jelenti, hogy valaki részben kelet-ázsiai, délkelet-ázsiai vagy csendes-óceáni származású.] Ugye úgy nőttél fel, hogy hallottad ezt a kifejezést? Így azonosítod magad?

Igen, úgy nőttem fel, hogy hallottam a hapa kifejezést, de ugyanúgy, mint több tucat más kifejezést, amivel a keverék etnikai származású embereket illetik. Tinédzserként megsértődtem rajta. Azt hiszem, sok kevert etnikumú ember elmondhatja ezt; túl fehér voltam az ázsiai gyerekeknek, és túl ázsiai a fehér gyerekeknek. Amikor nem illesz bele egy jellegzetes csoportba, könnyen könnyű céltáblává válsz, mint kívülálló. Elég hosszú ideig tartott, de végül rájöttem, hogy a dolgok, amik másmilyenné tesznek engem, megváltoztathatatlanok, és ugyanúgy jelentik a sebezhetőségemet, mint a kincset, aminek a birtokában vagyok. Most már büszke vagyok arra, hogy keverék vagyok, és arra törekszem, hogy az ebből származó örökségem az előterében legyen annak, amiket létre hozok. Hapának lenni megkülönböztetést jelent, és az elkülönböző dolgok gyönyörűek – nem azért járunk múzeumokba és galériákba, hogy az átlagosat szemléljük.

Mi inspirálta a kimonódat? A skót kockás anyagok a skót örökségeddel állnak kapcsolatban?

Tavaly egy streetwear közösséghez csatlakoztam, és olyan tervezőkről tanultam, mint Rick Owens és Rei Kawakubo, akik a tradicionális öltözékeket az avantgárd divatba integrálták. Ez azóta arra inspirált, hogy mind a skót mind a japán hátteremből származó tradicionális öltözékekkel foglalkozzam, és így jött az ötlet, hogy patchwork kimonót készítsek. A skót kockás anyagok férfi ingekből és boxer nadrágokból származnak, melyeket helyi turkálókban szereztem be; sajnos azonban azt a klánt, amiből származom, nem reprezentálja a kimonó.

Én személyes megszállottja vagyok az Outlander könyveknek / tv sorozatoknak. Milyen régre tudod visszavezetni a skót származásodat?

Legalább az 1500-as évekig tudom visszavezetni, a Donechaid Klánig (Robertson). A legtöbb skót rokonom odaát Glasgowban él.

Most, hogy nemsokára itt az Emlékezés Napja, hadd kérdezzem meg, a családod japán részét is internálták?

A nagyapámat és a szüleit Kaliforniából Arkansasba küldték, amikor öt vagy hat éves volt. Nem vagyok tisztában teljesen a részletekkel, mert ő egy csendes ember, és nem szeret a múltról beszélgetni, de körülbelül két éven át ott volt. Az internálás után, a dédnagypapám visszaköltözött Japánba, de a nagypapám itt maradt, és visszament Kaliforniába. Sajnos, sokhelyütt ugyanazt a rasszizmust és a félelem kultúráját látom újra feltűnni, amely az internáló táborok létesítésére buzdított. Azt remélem, hogyha bármi pozitívet tudunk tenni, messze attól, amit a nagyapám tapasztalt, az a jövő tanítását szolgálja.

Mi inspirál téged a többi művészi kalandodhoz? Mi ösztökél? És mit adsz át az embereknek, amikor továbbsétálnak a műveid megtekintése után?

Azt mondják, hogy annak az öt embernek az átlaga vagy, akikkel a legtöbb időt töltöd együtt, és a művészetem erre reflektál. Azok az emberek adják az inspirációt, akik közel állnak hozzám, mert úgy gondolom, a kapcsolatok – jók vagy rosszak – a legfontosabb és leglényegesebb részei az emberi életnek. Ha a barátságaimnak és kapcsolataimnak legjelentéstelibb részeit veszem elő, és műtárgyakat készítek belőlük, akkor látom esélyét annak, hogy valakinek felkeltse az érdeklődését. A legvégső cél az, hogy a művészetemet és az életemet egymástól elválaszthatatlanná tegyem.

Azt remélem, hogy az emberek úgy sétálnak el a munkám előtt, hogy valamifajta rokonságot éreznek vele. Talán egy olyan érzést fejez ki, hogy a néző mintha egyedül lenne a tapasztalattal, vagy esetleg emlékeket hív elő, azt szeretném, ha egy személyes emlékhez tudna kötődni az, amit készítek. A legvégén kiderül, a művészetem csak próbatétel, hogy más emberekhez kapcsolódjak.

Egyéb projektek, amiken mostanában dolgozol?

Körülbelül öt és tíz között van azoknak a projekteknek a száma, amiken éppen dolgozom, és csupán egyetlen válik gyümölcsözővé a végén. Fontos számomra, hogy különböző technikákkal kísérletezzek addig, amíg megtalálom a legjobb eszközt, hogy kommunikálhassak, bármi legyen is az üzenet. Nekem ez a saját verzióm a terápiára: az érzelmeimen keresztül dolgozni, vagy életem egy eseménye kapcsán hét különböző módon egyszerre. Éppen most nyomódúccal dolgozom, hímzéssel, és kézi festéssel, hogy próbálgassam, és a saját sebezhetőségemen dolgozzam.


Maya weboldala itt elérhető!


Forrás: hapamag.com
Kép forrása: hapamag.com
(Itt oktatási célból szerepelnek.)