1968-tól 1972-ig, a Bayer vegyipari cég egy kirándulóhajót bérelt, amelyet jól ismert designerek időszaki kiállításokká alakítottak át, melyeknek a kortárs életmód témájához kellett kapcsolódni. A Kölni Bútor Vásár alatt megtartott fórum a beltéri textilek legújabb fejlesztéseit mutatta be, miáltal a legkülönfélébb termékek bemutatása és a számos bútor és textilgyártó prezentálása közötti kiegyensúlyozott viszonyra törekedtek. A prominens kortárs designerekkel való együttműködés révén az volt a szándék, hogy a Bayer mesterséges szálainak a technikai lehetőségeit és praktikus használatát esztétikai és művészi aspektusokkal egészítsék ki – miként a designer kapcsolódási pontként szolgált a gyártó és a végső fogyasztó között.

Verner Pantonnak („Visiona 0”, 1968 és „Visiona 2”, 1970), Joe Colombonak („Visiona 1”, 1969) és Olivier Mourguenak („Visiona 3”, 1971) köszönhetően a „Visiona” kiállításokat mindmáig a késő 1960-as és korai 1970-es évek avantgárd életmód koncepcióinak példáiként tartják számon. Platformot kínáltak a designereknek, hogy új forradalmi ötleteket, promotált nyilvános vitát és a kortárslakozás kulturális jelentőségét, és hogy új inspirációt nyújtsanak az ipar számára.

Verner Panton érdeklődése az új anyagok felé és tapasztaltága a textilek világában az ideális alapot szolgáltatta a „Visiona 0” (1968) és a „Visiona 2” (1970) úttörő designjaihoz. Álomszerű és űrbéli tereket hozott létre nem megszokott formákkal és színekkel, melyek az egész hajó belterének hosszában nyújtózkodtak. Míg a „Visiona 0”-át a lakozás tradicionális stílusaitól való elindulásként írhatjuk le, addig a „Visiona 2” egészében a holnap világában való élés kérdésére fókuszált. Széttörte a tér tradicionális felfogását a funkciók tiszta tulajdonságait illetően, ehelyett környezetet teremtett, amelyet a well-beingnek, kommunikációnak és relaxációnak ajánlott. Ehhez Panton számos design objektet tervezett, beleértve a bútort, textilt, világítást, fal és mennyezet takarókat, melyek magasan innovatív elrendezést formáltak egy sor nagyon különböző térben. Ezeket egyesítő komponensként egy világítás koncepciót és atmoszferikus hangokat fejlesztett ki az önálló terek számára, mint a csalogány énekét, a bagoly hangját, méh zümmögést, macska nyávogást vagy hullámok hangját.

A Fantázia Táj (úgy is hívják, mint „élő barlang”) a „Sellő” főfedélzetén – általánosan a leginkább él az emlékezetben, mint a „Visiona 2” leginkább benyomást keltő tere – úgy tartják, ez Panton kreatív víziójának tetőpontja. Ez a szoba az építészet összes tradicionális fogalmát elveti: a padló, a falak, a mennyezet és a bútor úgy tűnik, mintha egybeolvadt volna. Az ablaktalan tér híján van mindenféle kapcsolatnak a külső világgal és egy organikus tájképnek mutatja magát, melyet dinamikus kanyargó formák jellemeznek, melyek úgy festenek, mintha egyenesen az anyagból magából vágták volna ki őket. A kék és a vörös különböző árnyalataiban tetsző elemek olyanok, mintha Panton híres Élő Tornyainak multiplikációi lennének, melyeket egyiket a másik után helyezett volna el. A kék árnyalatokat kívülre, a vöröseket egyre élénkebb színekben befelé, így a pszichedelikus elrendezés úgy tűnik, mintha belülről világítana. Míg Panton kortársainak tervei gyakran a világűrre való asszociációkat idézték meg, Panton belakható szobra a barátságos színeivel és puha textíliáival az emberi lény enteriőrben elfoglalt helyét látja el külső formával.


(Forrás: Vitra Design Museum, design-museum.de, itt oktatási célból szerepel a szöveg.)
(Képek forrásai: Pinterest, divisare.com, robotspacebrain.com, domusweb.it, design-museum.de)