Mariko Mori, az öntudatos cyber-gésa
Modell és divattervező japánban, majd képzőművészetis diák Londonban, pop art szirén New Yorkban -- a zen buddhizmus, giccs és multimédia technológia kompilátor Mariko Mori nem kevesebb mint cover girl művész sztár.
Mariko Mori Tokióban született, modellként és divattervezőként dolgozott. 1986-88 között a Bunka Fashion College-ben tanult. Később beiratkozott a londoni Byam Shaw School of Art-ra, ahol egy évet tanult, majd 1992-ig a Chelsea College of Art növendéke volt. Ezt követően egy évig a new york-i Whitney Museum of American Art-on képezte magát.Mariko Mori olyan naiv, mint amilyen naivak csak a japán művészek lehetnek. Miért? Célja, hogy a bevett művészeti diskurzust újraértékelje (minden művésznek ez a célja nemdebár) továbbá "olyan univerzális érték felmutatása, amely szabad minden intézményes vallásos vagy filozófiai értéktől" (ezzel próbálkozott például Faust is vagy egyes videoklipjeiben maga Michael Jackson is). Egy interjúban azt mondta, célja a Nyugat és a Kelet közötti szakadék eltörlése, ugyanígy a múlt, a jelen és a jövő közti távolság megszűntetése egy művészi békeüzenettel. Szerinte a jelen nagyvárosai kaotikus rendszerek, amelyeket az új technológia irányít. Mori önmagát cyborgnak vallja, olyas valakinek, aki a "poszt-emberiség korszakának eljövetelét ünnepli." Bizonyos értelemben mindannyian cyborgok vagyunk, kezünk a klaviatúrához nőtt, pacemakerek dobognak szívünk helyet, de visszavonhatatlan szellemi ráutaltságunk, agylinkünk még nincs a gépekkel. Kivételt talán az olyan multimédia művészek jelentenek, mint Mariko Mori, akinek a munkáit az IT-vel foglalkozó cégek még a kiállítás megnyitása előtt felvásárolják.
Tea ceremony, 1995.
Nagyon fontos, amit a technológiáról állít: a technológia önmagában jelentéstelen [has no particular meaning]. Csak egy cyborg hiheti ezt teljes meggyőződéssel. "Az első gondolatom -- meséli -- az idő és a tér átjárása. A második az univerzummal való egyesülés örömének átélése, amit munkáim által megpróbálok továbbadni. A harmadik a béke." Egyféle butácska cyber-zen buddhizmus ez, de annyira leképzi azt, hogy mi a trend, hogy Maroko Mori a jelen pillanat egyféle állatorvosi lova, ami azt is jelenti egyben, hogy a jövő számára nem sokat tartogat. A jelen aspirációt viszont kellő alázatta és egyszerűséggel foglalja össze. Így válik belőle egy post-human szupersztár, aki többek között az Andy Warhol galériában, a Pompidou központban, a Velencei Biennálén állít ki, az Arttoday és a Newsweek címlapjáról mosolyog.
Beginning of the end, 1995-2000.
Munkáiban a multimédiát, divat-fotót, táncot és zenét ötvözi. Az eredmény egy olyan alkotás, amiben többnyire ő maga is vizualizálódik. Az áltál, hogy ő maga áll munkái középpontjában Mori Cindy Shermanhez vagy Yasumasa Morimurahoz rokonítható. Sherman olyan fotósorozatot készített magáról, amelyben valamiféle női típusszituációban mutatja meg magát -- az ironikus background nem tagadható. Yasumasa Morimura radikálisabb és sokkal savasabb technikához folyamodott, az ikonikussá vált műalkotásokba komponálta bele önmagát.
Dream Temple, 1999.
(Szöveg forrása – itt közölve oktatási célból: eletmod.transindex.ro 2002. február 11.)
(Képek forrása: http://leskandiratondelucie.blogspot.hu, http://www.orbit.zkm.de)
(Itt oktatási célból szerepelnek.)
0 Comments