Ez a Ladakh régió – a név azt jelenti, „a magas átkelők földje” – melyet szendvicsként fog közre a világ két legmagasabb hegysége, a Himalája és a Kunlun.

Az eső ritka errefelé. A víz, alapvető a helyi farmok öntözéséhez, melyek a népességet tartják életben, leginkább az olvadó hóból és jégből keletkezik.

Azonban a klímaváltozás ezt a földet még szárazabbá tette, a farmereket víz nélkül hagyva a létfontosságú áprilisi és májusi ültetési hónapokban, melyek után kezdenek csak a gleccserek olvadni a nyári napsütésben.

Tud-e az ember megoldást találni erre a problémára? Talán ha több gleccser lenne.



A „Jég sztúpa”


2014-ben egy helyi gépészmérnök, Sonam Wangchuk, kidolgozta a Ladakh vízkrízisének megoldását.

A természetes gleccserek zsugorodnak a globális hőmérséklet emelkedés hatására. Ebből az okból kifolyólag, sokkal kevesebb vizet bocsátanak ki kora tavasszal, a nyári hőségben azonban sokkal többet, miáltal még tovább csökken a méretük. Wangchuknak egy egyszerű ötlet jutott az eszébe: egyensúlyba akarta hozni ezt a természetes hiányt, úgy, hogy összegyűjti a vizet az olvadó hóból és jégből a hideg hónapokra, mely e nélkül veszendőbe menne, és tavaszig tárolja, egészen addig, míg a farmereknek arra szükségük van.

„Egyszer láttam a jeget egy híd alatt májusban, és megértettem, hogy a nap az, mely megolvasztja a jeget, nem a külső hőmérséklet,” mondta a CNN-nek.

„Észrevettem, hogy a jég hosszú ideig megmarad, még az alacsonyabb tengerszint feletti magasságban is.”

Ezután megépítette a „jég sztúpa” kétszintes prototípusát, egy jég kúpot, melyet ő nevezett el a szerte Ázsiában megtalálható tradicionális építmények után.




Sonam Wangchuk Ladakh-ban, Észak-Indiában.



Miért kúp?


A jég sztúpa motor és szivattyú nélkül készült, csupán a fizika hozza létre: „a hozzávalók: egy lefolyó és egy felfolyó cső és egy lejtő,” mondja Wangchuk.

Először egy csövet fektetnek a föld alá, mely egy vízfolyáshoz csatlakozik azon a helyen ahol a jég sztúpát szükséges felállítani, rendszerint egy falu mellett. A víznek egy nagyobb magasságból kell érkeznie, általában 60 méteres vagy nagyobb magasságból.

Mivel a folyadékok egy rendszerben mindig meg akarják tartani a szintjüket, a víz, amely 60 méteres lefolyásból érkezik, 60 méterre fog felspriccelni a levegőbe kifelé, egy szökőkutat létrehozva.

A fagyos léghőmérséklet pedig teszi a dolgát, hirtelen megkristályosítja a vizet, mely lefelé esik, létrehozva a jeget, amely így kúpot formál.

„Nagyon könnyű jégből kúpot készíteni, mivel minden, ami csöpög, természetesen alatta kúpot formál – a jégcsapok fordított kúpok,” mondja Wangchuk.

Ám a kúpnak egyéb kívánatos tulajdonságai is vannak: „Ennek a formának van a legminimálisabb méretű fedetlen felülete, a víz mennyiségéhez képest, amit tartalmaz.”

Ez azt jelenti, hogy nagyon lassan olvad: a prototípus, csaknem 7 méter magas, és 150.000 liter vizet tartalmaz, a téltől fogva május közepéig megmaradt, pontosan addig, amikor a víz már szükséges az öntözéshez, miközben az összes környező talajfelületen a jég már március végére eltávozott.




Az első jég sztúpa prototípus.



Az utolsó túlélő


A jég sztúpa forradalmi volta az, hogy az alacsonyabb tengerszint feletti magasságban is működik, és nagyon meleg hőmérséklet mellett is.

Ám nem ez a legelső típusa a mesterséges gleccsernek ezen a területen, azonban a korábbi kísérletek csak 4.000 méter felett próbálkoztak, nagy kanálisokban fagyasztva a vizet, amelyekhez árnyék és sok karbantartás kellett, és túl messze voltak a földektől ahhoz, hogy gyakorlati célt szolgálhassanak.

Ezzel szemben a kúp alakú jég sztúpa még a közvetlen napfényben is megáll, és pontosan akkor válik eredményessé, amikor arra szükség van.

Ámbár, a sztúpák sem teljesen mentesek a karbantartás igénye alól: „Jelenleg sok manuális beavatkozást szükségeltetnek: a forrás befagyhat, mikor a cső felfagy, és efféle dolgok,” mondja Wangchuk.

Ő azt reméli, hogy hamarosan finomítva a technológián, a sztúpák még megbízhatóbbá válnak. Ezért indul ezen a nyáron Peruba, hogy ott teszteljen, kihasználva, hogy a Déli félgömbön egy másik tél van.

„Hasonló stádiumban vagyunk, mint az autózás az 1950-es években, mikor a sofőröknek gyakran kellett felnyitniuk a motorháztetőt, hogy megjavítsanak ezt-azt. Manapság a vezető azt sem tudja, mi van a motortérben, nem is foglalkozunk vele,” mondja.

„Időközben pedig olyan helyekre ültethetünk fákat, ahol fák sohasem nőttek azelőtt, mert a föld túlszáraz volt.”




Egy facsemetés, mely a jég sztúpákból kapja a vizet. A fákat az anyaguk miatt termesztik, de hozzáadnak egy kicsit a völgy természeti gazdagságához is.



Egy közösségi finanszírozású projekt


Mennyibe kerül felépíteni egy jég sztúpát?

Mivel a csővezetékes infrastruktúrára szükség van, a kezdeti befektetés igen magas lehet. Wangchuck úgy becsülte meg, hogy kb. 125.000 Amerikai Dollárra lenne szüksége, hogy felépítse az első teljes léptékű verziót, amely elérheti a kb. 24,5 méteres magasságot, és 10 hektárnyi földhöz biztosítaná az öntöző vizet: „Túl radikális lenne a projekt, hogy bármilyen kormányzati szerv támogassa, de úgy vélem, hogy az emberek a nagyvilágban pártfogolnák,” mondja.

Elhatározta, hogy a projekt közösségi finanszírozásához fordul, kérve az embereket, hogy adakozzanak az Indiegogo-n keresztül, egy népszerű crowdfunding platformon. A kampány sikeres volt, és a helyi intézményeknek is felkeltette az érdeklődését: „Most, hogy az ötletet kipróbálták, a ladhaki kormányzat részt vállal a fejlesztési tervekben.”

A jég sztúpával Wangchuk ráadásul megnyerte a 2016-os Rolex Kutatási Díjat is, amely egy 100.000 Svájci Frank összegű nyereményt is hozott magával.

Ezen túl Wangchuk arról is álmodik, hogy a sztúpákból turista látványosságokat kreáljon, jég kocsmákat és jég hoteleket építve bennük: „Exkluzív élmény lehetne azoknak a számára, akik hajlandók lennének fizetni érte, és a pénz a farmerek víz ellátását támogatná, hogy kiküszöbölhessék a tavaszi szűkösséget, melytől minden gazda fél,” mondja.

Ez talán úgy hangzik egy kissé, mintha a szentséget a profánnal kevernénk, azonban Wangchuk úgy gondolja, hogy a jég sztúpa maga egy hidat képez a különböző kultúrák közt.

„A hagyományos gyakorlatokat és hiteket akartuk kiegészíteni az innovatív technológiával, azért, mert a klímaváltozást nem kezelheti egy mérnök egymaga,” mondja.

„Egyesítenünk kell erőinket.”


(Forrás: edition.cnn.com, itt oktatási célból szerepel a szöveg.)
(A képek forrása: edition.cnn.com)