A „No Woman, No Cry” egy nagyméretű, sűrűn rétegezett festmény, amely egy síró nőt ábrázol különböző absztrakt minták közt elhelyezve. A nőt, akinek sötét haja és fekete bőre van, és profilból ábrázolták, vékony barna festett körvonalból formálták, melyet sok kisebb sötétbarna kör tölt meg. Kék szemfestéket visel, vörös rúzst, egy színes gyöngyfüzért, mely éppen hogy a hajának vonala alatt fekszik, és egy vékony fekete nyakláncot. A nyaklánca medálja kidudorodó elefánt ürülékből készült, amely térképtűket tartalmaz, és nő a mellén élénkvörös és narancs festékfoltot visel, lángnyelvszerű sárga villákkal egészen a felső széléig. Egy sornyi halványkék könnycsepp halad lefelé mindkét szeméből, ezek mindegyikének a közepén egy fiú arcának nagyon apró fotó kollázsa látható. A hátteret halványzöld és élénksárga keverékével festették meg, keresztül-kasul halad rajta körök összekapcsolódó láncolata, melyek mindegyike koncentrikus köröket tartalmaz, és következtethetőleg gyémántformák durva körvonalait alkotják. Ezek közé rétegezve pontozott vonalak láthatók, melyek sugarában fekete szív alakok vannak, melyek a gyémántok középpontjában állnak. Négy vízszintes vonalként fut végig a vásznon a következő felirat: „RIP Stephen Lawrence 1974-1993” alig láthatóan a felső réteg alatt, az alsó dátumok teljesen elfedve a nő vállaitól. Amikor kiállítják, a festmény két elefánt ürülék dudoron áll, melyeket a padlóra helyeznek, miközben a kép felső széle a galéria falához támaszkodik.

A festményt a brit művész, Chris Ofili készítette 1998-ban, amikor Londonban élt és dolgozott. A mű címe a jamaikai reggae zenész Bob Marley 1974-es dalának címével megegyezik, mely egy könyörgés a női hallgató felé, hogy ne legyen szomorú. A foszforeszkáló felirat a festményen azt jelzi, hogy az ábrázolt nő nem más, mint Doreen Lawrence (ma Lawrence Clarendon bárónője, A Brit Birodalom Rendje), Stephen Lawrence anyja, akit tinédzser fiúként gyilkoltak meg egy indokolatlan rasszista támadás során Londonban 1993-ban, és a fotók a könnycseppekben a festményen mind Stephen fényképei. Lawrence szüleinek öt éves kampánya után a belügyminiszter, Jack Straw, bírói nyomozást rendelt el a fiuk halálának rendőri nyomozásának vizsgálatára. Mikor ezt nyilvánosságra hozták, két évvel később az 1999-es Macpherson jelentés úgy találta, hogy a rendőri ügyintézés hasznavehetetlen módon zajlott szakmai hozzá nem értést és intézményi rasszizmust megállapítva. A jelentés hetven javaslatot tett, melyek Britannia rasszbéli viszonyainak teljes felülvizsgálatához vezettek a törvényhozásban. Judith Nesbitt kurátor azt írta, hogy „Ofilit mélyen megmozgatta, ahogyan Doreen Lawrence megsemmisítő néma bánata átváltozott minden sikeres interjú során, ahogyan egyre erősebb lett lélekben, és arra bátorított fel, hogy nagy magabiztossággal beszéljünk” (Judith Nesbitt, „Beginnings”, in Tate Britain 2010, p.16).

A képet nyers lenvászonra festette Ofili, melyet előre alapozva vásárolt. Néhány további réteget rakott rá az akril gesso primer alapra, és azután az egész vásznat foszforeszkáló világoszöld akril festékkel fedte be. Ezután vonalakat rajzolt rá ceruzával, mielőtt a kollázsolt köröket hozzáadta volna, melyek a gyémánt mintát alkotják, melyeket a brit absztrakt művész Bridget Riley egyik képének a reprodukciójából vágott ki. Ezután Ofili feltette a szív alakokat fekete olajfestékkel, és a fekete pöttyöket, melyekhez dörzsölős transzfert használt. Ezeket követően még több foszforeszkáló festéket használt, hogy felírja a feliratot, mielőtt rögzítette az elefánt ürülék medált a vászonra ragasztópisztoly segítségével. Poliészter gyantát, melyet narancs és fekete pigmentekkel és flitterekkel kevert, öntött ezután a vászonra, melyet vízszintesen fektetett el, és még azelőtt felbillentett, mielőtt megszáradt volna, így a gyantát megfolyatta kissé, mely a szélein jól látható. Végül olajfestéket hígított terpentinnel, és azzal festette meg a nőt, és hígítatlan olajat használt a gyöngyszemekhez, és a mellének színeihez.