Ronchamp közösségében, valamicskét délre Kelet-Párizstól, áll Le Corbusier karrierjének egyik legrendkívülibb projektje, a Notre Dame du Ronchamp, vagy, ahogy legtöbben utalnak rá, a Ronchamp. 1950-ben megbízták Le Corbusier-t, hogy tervezzen egy új katolikus templomot, ami a II. világháborúban elpusztult előző templomot hívatott helyettesíteni.









Ronchamp területe régóta szent hely volt, ami zarándokokat fogadott, mélyen a katolikus tradícióba gyökerezve, azonban a Második világháború után a templomot egyszerű térnek akarták látni, ami mentes az extravagáns részletektől és a díszes vallási ábrázolásoktól, másnak, mint amilyen az elődje volt. Ronchamp modernsége félrevezető eset, ha Corbusier esztétikáját és az „International Style”-t nézzük; sokkal inkább szoborszerű az épület. Lehetetlen kategorizálni Ronchamp-t, és pont ez teszi a 20. század egyik legfontosabb vallásos épületévé, csak úgy, mint Corbusier karrierjének egyik csúcspontjává.







1950-ben, amikor Corbusier-t megbízták a Ronchamp tervezésével, a templomújítók távol akarták tartani magukat a dekadenciától és a múlt díszítményeitől, és a modern művészettel és építészettel éltek. A téri egyszerűség Corbusier egyik fő fókuszpontja volt, a terveit nem komplikálta túl, és a tipikus modern esztétikát eltávolította a designból.









Ehelyett Corbusier, azt szerette, ha a tér meditatív és elgondolkodtató célt szolgál. A tiszta fehér falak ennek a purista mentalitásnak adóznak, amikor a fény belép a templomba, légüres teret, éteri atmoszférát teremtenek. A fény hatása expresszív és érzelmes minőségeket hív elő, ami emelkedett benyomást kelt, ami a vallásos élmény felé halad.







A Ronchamp egy fás területen áll elkülönülve a közösségtől; a templomot egy domb tetején helyezték el a tájban, ezzel metaforikusan piedesztálra emelték, mely még több jelentőséget ad a Ronchampnak. Corbusier legtöbb más munkájával ellentétben, melyek dobozszerű, funkcionális, és steril hangú tervek, a Ronchamp inkább egy rendhagyó szobrászati forma, ahol a falak, a tető és a padló is rézsútos. Stilisztikai és formai szempontból ez eléggé komplex; mindamellett a programja relatívan egyszerű: két bejárat, egy oltár és három kápolna.











A falai adják a Ronchamp-nak a szobrászati karaktert. A vastag, barátságos, hajladozó falak praktikus célt szolgálnak, ezek tartják a beton és falazásos konstrukciót, csakúgy, mint a masszív görbe vonalú tetőt. Mindamellett, a falak nem csupán strukturális és szobrászati elemekként szerepelnek; akusztikus erősítőként is szolgálnak, különösen a keleti külső fal, ami kivezeti a hangot a mezőre a szabadtéri oltártól.











Ronchamp legfeltűnőbb része a csavart tető, ami mintha leválna a mennyek felé. A hajlított tető úgy tűnik, mintha lebegne az épület felett, amit a falakba rejtett oszlopok tartanak, ami 10 cm-es rést hoz létre a tető és a falak között, amely ezüstös fényt enged be a falak felett. Tulajdonképpen a tető az egyetlen felvillanás a mechanikus inspirációból Ronchamp teljes tervét vizsgálva; a tető hajlítása egy repülőgép szárnyát utánozza. Az aerodinamikus design az egész masszív és nehéz minőségét súlytalanná teszi.







A design egyik legérdekesebb aspektusa az elszórt ablak elhelyezés a falakon. Corbusier a homlokzaton kicsi lyukszerű nyílásokat helyezett el, melyek felerősítik a fényt a templomtérben, üregeket vájnak a falban. Minden falat megvilágítanak ezek az eltérő méretű ablakok, melyek együtt a tiszta, fehérre meszelt falakkal, fényjátékot játszanak meg-megszakítva egy intenzívebb direkt fénnyel. A templomban, az oltár mögötti falon a fényeffektusok pettyes mintát alkotnak, mintha csillagos eget látnánk, elszórt nyílásokból, amik egy nagyobb nyílásból áradnak a kereszt fölött, ami fényárt bocsát ki, és erőteljes vallásos képet alkot, csak úgy, mint életre szóló élményt.









A Ronchamp alatti földről, a kanyarodó falak és a tető azok, amik a templomot formálisan meghatározzák. Úgy tűnik, mintha egyenesen a dombból magából nőtt volna ki, ahogy a tető kanyarulata annak a domborulatnak a tükörképének látszik, amin a templom áll. Azonban belülről, a kanyargó falak és a tető már nem a projekt egyszerű lényegében tűnnek fel, a fény határozza meg, és ad jelentést a templomnak a tapasztalat szintjén.









Sőt, habár a Ronchamp Le Corbusier más munkáinak radikális függvénye, még mindig magával hordoz néhány jellemző alapelvet, mint az egyszerűség, kinyitottság és közösségi szellem, melyek együtt járnak. A Ronchamp kevésbé mozdul el a mechanikus „International Style”-tól, sokkal inkább egy kontextuális felelet, melyet a szent hely hívott elő. A Ronchamp egy olyan építészet, ami a kontextusban gyökerezik, és ami modern elvekre alapul, amely a Ronchamp-t a 20. század és Le Corbusier életpályájának egyik legérdekesebb épületévé teszi.





Xavier Delory, belga fotográfus újragondolta a Ronchamp templomot az építész saját graffitijével.


(Forrás: archdaily.com, itt oktatási célból szerepel a szöveg.)
(A képek forrásai: archdaily.com; dezeen.com)