A fantasztikus ház, aminek olyan a formája, mint egy tengeri csiga, vízi designt visz bele az építészetbe. 

Egy fiatal családnak elege lett konvencionális otthonukból arra vágyván, hogy a lakásuk egy kicsit jobban integrálódjon a természetbe. Ennek a kívánságnak tett eleget Javier Senosiain a Senosiain Arquitectos irodából, aki egy ünnepelt mexikói építész, a munkáját úgy ismerik, hogy egyszerre úttörő és vitatható a bioarchitektúra területén. Egy régi, unalmas, gyakorlatias négyszög alaprajzú lakás helyett, most már egy óriás pszichedelikus puhatestű kagylójának belsejében laknak. 

Senosiain szerint a Nautilus ház ellenáll a földrengésnek és nincs szüksége karbantartásra. Míg nem a legjobban használja ki a teret, és határozottan kevés benne a tároló hely, nehéz nem irigynek lenni a családra, amely ebbe a csodavilágba érkezik haza, ami egyenesen Lewis Carroll regényéből jött elő. A konstrukció ferrocement technikával készült, egy vázat, ami acéllal megerősített csirke drótból készült, betonnal vontak be, ami lehetővé teszi a kerekded, természetes kanyargós formákat, a belső tele van spirálokkal, körbefogó falakkal, és organikusan formált szobákkal, melyek azt utánozzák, mint amit valaki egy óriási tengeri állat héjában, a homorú kamrákban tapasztalhat. Kisebb szivárványszínű festett üveg ablakok százai vannak benne mennyezetként vagy falakként funkcionálva, dús fű napozik a fényükben, mely a virágformájú díványokat veszi körül. Művészi szabadság és a részletekre odafigyelés párosításával, a Nautilus ház egy csodálatos megnyilvánulása annak, hogy az emberi lakozást a természet designjával megalkothatjuk úgy, mint tudatmódosítót önmagában.